A Fernwehtől a Kalsarikánnitig

Minden nyelvben akadnak olyan finomságok, szavak, kifejezések, melyeket magyarra csak némi fejvakarás, és általában hosszasabb magyarázat után lehet lefordítani. Ma kicsit nyelvészkedünk tehát Németországtól Finnországon át egészen Kínáig, de nem kell megijedni, mert szerintem vicces lesz, és kétségtelenül nem szokványos Határátkelő-poszt.

A szavak, kifejezések közös jellemzője, hogy nagyon jellemzőek az adott országra, illetve hogy magyarra (vagy angolra) nem olyan könnyű lefordítani őket (illetve ismerve titeket, villámgyorsan ki fog derülni, hogy le lehet, vagy nem is úgy van, stb., szóval a kommentek között nyugodtan mondjátok a magatokét!).

Mindez azért lehet érdekes, mert egy idegen nyelv elsajátításának, és társadalmi beágyazottságunknak szerintem egyik kulcsfontosságú része az, hogy ezeket a kifejezéseket elsajátítsuk, és megfelelő helyen és időben tudjuk használni. (Ezek azok a kifejezések, melyeket szerintem csak az adott országban lehet megtanulni és igazán megérteni.)

De nem akarom túlokoskodni a dolgot, inkább jöjjenek a szavak és körülírásuk (az InterNations gyűjtése alapján)!

Fernweh (német)

Ahhoz, hogy megértsük, mi a Fernweh, először a Heimweh szóval kell megismerkednünk, ami nem más, mint a honvágy. Ezt alighanem mindenki ismeri, aki hosszabb időt töltött külföldön.

A Fernweh ennek éppen az ellentéte, amire most hirtelen nem tudok magyar kifejezést (talán az elvágyódás közelíti meg valamennyire), azt az érzést írja le, amikor egy olyan hely után vágyunk, ami nem az otthonunk, és lehetőleg jó messze van.

Pavonearse (spanyol)

A pavonearse az a lelkiállapot, amikor elutazunk egy másik országba, minden klappol, nagyszerűen érezzük magunkat, és ezzel mindenkinek eldicsekszünk, mesés képeket posztolunk a közösségi oldalakon, és jól láthatóan közöljük mindenkivel, hogy milyen boldogok vagyunk.

Magyarul talán a páváskodás a megfelelője, felfújjuk magunkat és mutogatjuk a színes tollainkat…

Yoko-meshi (japán)

A yoko-meshivel viszont igazán bajban vagyok, hiszen ez a japán kifejezés valami olyasmit jelent, hogy az „oldalt evett főtt rizs”, de ennek így semmi értelme nincs egy európai számára.

A yoko-meshi (szemben a pavonearséval) az a különös, és nem túl kellemes lelkiállapot, amikor egy számunkra idegen nyelven próbáljuk megértetni magunkat. (Szóval rosszul esszük a sushit.)

Buitenbeentje (holland)

A buitenbeentje eredetileg a házasságon kívül született gyerekekre utalt, manapság leginkább talán kívülállónak lehetne fordítani, de van egy „kilógó láb” jelentése is, ami már elég furcsa.

Kalsarikánnit (finn)

Ha úgy érezzük, a buitenbeentje-k közé tartozunk, akkor valószínűleg még nem sikerült beilleszkedünk az adott társadalomba, még nem alakítottuk ki a saját kis ismerősi, baráti körünket, azaz az estéinket és a hétvégéket egyedül töltjük.

Mondjuk péntek vagy szombat este otthon egyedül iszogatva alsóneműben – merthogy ezt jelenti a kalsarikánnit, ami elég vicces, ha eltekintünk attól, mennyire szomorú.

Chī kŭ (kínai)

Szó szerint azt jelenti, hogy „keserűt enni”, de csakúgy, mint a japán yoko-meshinek, ennek sincs sok köze a gasztronómiához, inkább az elszántsághoz, kitartáshoz.

Azonban annál is több valamivel, azt a keménységet írja le, amikor eldöntesz magadban valamit és addig nem nyugszol, amíg el nem éred a célod, bármilyen keményen kell hajtani érte, vagy bármi legyen az ára.

Hygge (dán)

A hyggéről már itt, a Határátkelőn is volt szó, a dán kultúra központi része, lazulást, pihenést jelent: valami finom kaja, barátok, esetleg egy jó könyv – szóval az élet értelme gyakorlatilag.

A dánok például otthon teáznak gyertyafény mellett, beszélgetnek, könyvet olvasnak, szóval relaxálnak, de egyre gyakoribb az is, hogy nyilvános …read more

Source:: Határátkelő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.