Börtönben, de nem úgy

Folytatódik floridai kirándulásunk, méghozzá nem is akárhol, hanem egy börtönben. Nyugalom, senki nem követett el semmit, egy teljesen ártalmatlan, ámde felettébb érdekes látogatásról van szó St. Augustine-ben. Kalauzunk ezúttal is P. Eliott, gyertek velünk!

„Másnap kicsit jobb volt az idő, melegnek meleg, de száraz, így nagyon jól lehetett bírni. Mindjárt ki is használtuk és elmentünk megnézni a régi börtönt, ami már csak turistalátványosság, de ilyesmit még nemigen láttunk. Vezetett túra, az ajtóban egy börtöntölteléknek öltözött, piszkos csíkos ruhás alak fogadott, és úgy vezetett végig, mintha elítélt lenne, mi pedig a látogatók.

Az épület nem nagyon régi, csak 1891 körül építették, egy gazdag ember adott rá pénzt, miután a régit lebontatta, mert az a luxushoteljével szemben állt, és sejtette, hogy a vendégeknek nem lesz valami épületes látványt a tengerpart helyett.

Azt viszont kikötötte, hogy az épület legyen szép, passzoljon a városképhez, fessék színesre (történetesen rózsaszínűre…). Az épület valóban illik a többi közé, kívülről csak a rácsok miatt látszik, hogy valami más lehet.

Kövesd a Határátkelőt az Instagramon is, mert sok szuper, exkluzív képet láthatsz.

Belülről viszont egészen más. Szép kert, óriási fák, a bejáratnál (ami valaha egy tér lehetett) ott állt egy henger alakú, kúpos tetejű kalicka, ami arra szolgált, hogy a tűrhetetlen viselkedésű rabot 24 órára elzárják. Csak állni vagy ülni lehetett benne, fel volt akasztva, körülbelül a földtől egy tenyérnyire lógott.

Ezen idő alatt se enni, se inni nem kapott, a város lakossága összegyűlt a ketrec körül jobb látványosság híján, szidták vagy kinevették az elítéltet, megdobálták a ketrecet, persze olyan is előfordult, hogy ennivalót dobtak be. Ha az elítéltnek a szükség úgy hozta, azt mindenki szeme előtt kellett elvégezni, mert nem engedték ki a ketrecből.

A börtönben 76 elítélt fért el, és sosem volt üresedés. Az udvaron volt egy akasztófa, amit használtak is. A cellák négyszemélyesek voltak, négy vasból készült, falhoz erősített ágy volt bennük, köztük csak oldalazva lehetett azt a néhány lépést megtenni.

Matrac sehol, volt egy bili, aminek a tartalmát a rácsok között lehetett kiönteni a kertre, ahogy elnéztem, rendesen visszafolyhatott. Ablak nem volt, az az állat mehetett be, amelyik befért.

Naponta háromszor ettek, reggel kukoricakása, délben, este bab, meg kávé, a túravezető „rab” azt mondta, kész szerencse, hogy nem volt ablak, szabadon járhatott a levegő… Női cella kevés volt, csak annyi különbség volt, hogy ők kaptak egy koszlott matracot, benne félcentis gyapottal.

A sötétzárkát is megmutatták, most láttam ilyet először, oda azt tették, akivel a kalickás büntetés után sem bírtak. Napi egy darab kenyér, egy bögre víz, bilit nem adtak, és az elítélt két hét múlva jöhetett ki.

A sorozat első részében Key Westet látogattuk meg, a másodikban Hemingway házának titkait fedtük fel, míg a harmadikban a kis Fehér Házat mutattuk be.

A rabokat persze nem hagyták henyélni, reggeltől estig dolgoztak vasba verve a földeken, a nők a konyhán. Orvos csak akkor látta őket, ha akasztás volt, de hosszú éveket senki sem töltött a börtönben, arról gondoskodott a malária, a fertőzések.

Fürödni …read more

Source:: Határátkelő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.