Nesze semmi, fogd meg jól?

Megindult az alkudozás az Egyesült Királyság és az Európai Unió között a Brexitről. Mindenki megnyugtatására: eszem ágában sincs minden fordulatát figyelemmel követni itt, a blogon, azonban az első lépés már csak azért is megérdemel némi figyelmet, mert nagyjából megmutatja, honnan indítják tétjeiket a felek. A kezdeményezést ebben az esetben a britek vállalták magukra, lássuk, amit Theresa May a minap bedobott az uniós határátkelők Brexit utáni lehetőségeiről, több-e a semminél. Maradjunk annyiban, hogy nem sokkal.

A legfontosabb mondat: a brit miniszterelnök által beterjesztett elképzelés szerint a jelenleg törvényesen Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok közül senkinek nem kell majd távoznia a Brexit után.

Theresa May erről a londoni alsóházban beszélt hétfőn. Ami a részleteket illeti: azok, akik a később meghatározandó határnapig legalább öt éve folyamatosan Nagy-Britanniában élnek, „letelepedett” státust kapnak, és ugyanolyan jogosultságok illetik majd meg őket az egészségügyi ellátásában, az oktatásban, a szociális juttatásokban és a nyugellátásban, mint a brit állampolgárokat.

A határnap

Azok, akik a kijelölendő határnap előtt érkeznek, de a brit EU-tagság megszűnéséig nem töltenek el öt évet Nagy-Britanniában, szintén maradhatnak, amíg az ötéves tartózkodási időszakot ki nem töltötték, és ezután folyamodhatnak a letelepedett státusért a brit hatóságokhoz.

A határnapról egyelőre csak annyit tudni, hogy két dátum közé esik, ezek közül az egyik idén március 29., amikor Theresa May bejelentette a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását (ezzel indult el hivatalosan a Brexit folyamata), a másik pedig a kilépés konkrét napja. Eközött bármi lehet.

Akik ezután a határnap után érkeznek, azok átmeneti ideig maradhatnak, és „személyes körülményeiktől függően” később jogosulttá válhatnak az állandó letelepedésre, de az ide tartozók számára már nem garantált a letelepült státusz.

Ami a családokat illeti, azok a családtagok, akik a brit EU-tagság megszűnése előtt csatlakoznak letelepedett státusra jogosult EU-állampolgár hozzátartozójukhoz, öt év után szintén folyamodhatnak letelepedett státusért.

A brit EU-tagság megszűnése után a letelepedett külföldi EU-állampolgárok ugyanolyan feltételekkel hozhatják Nagy-Britanniába külföldi hozzátartozóikat, mint a brit állampolgárok.

Az a bizonyos öt év

Anélkül, hogy túlzottan előre szaladnánk, azért egy gyors megjegyzés az öt évvel kapcsolatban.

A hatályos szabályozás szerint jelenleg az folyamodhat brit állampolgárságért, aki:

– a jelentkezést megelőző legalább öt évben az Egyesült Királyságban élt

– ezen idő alatt 450 napnál nem töltött többet az országon kívül

– ebből az elmúlt 12 hónapban nem töltött 90 napnál többet külföldön

Ha ez igaz (márpedig a hivatalos brit kormányzati oldal szerint igaz), akkor most tulajdonképpen az történt, hogy aki jogosult az állampolgárság megszerzésére, az most letelepedett státuszt kaphat? Ennek mi értelme? Ha lehetek állampolgár is, akkor miért érjem be kevesebbel?

Ráadásul a letelepedett státusz sem jár majd automatikusan, ugyanúgy kötelező lesz folyamodni érte, mintha állampolgárságot kérnénk (csak gondoljunk bele abba a bürokratikus káoszba, amit ez majd okoz), és még ha esetleg könnyebb is lesz megkapni, miért ne kérvényezze az ember rögtön az állampolgárságot? Ez nem teljesen tiszta…

A letelepedett státuszú nem állampolgár

Merthogy a letelepedett státusz nem azonos a brit állampolgársággal, de akik megkapják, azok legalább hatévnyi életvitelszerű nagy-britanniai tartózkodás után brit állampolgárságot kérhetnek. Ez most mi?

Ráadásul az lesz a szabály, hogy a letelepedett státuszt el is lehet veszíteni (szemben az állampolgársággal), ha birtokosa két évnél hosszabb ideig folyamatosan távol van …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 4 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.