Egy magyar csillagász kalandjai Mexikóban

A Boly(on)gó élet blog szerzője egy magyar csillagász, ami már önmagában is érdekes, (számunkra) még érdekesebbé akkor válik, ha kiderül, a világ sok helyén járt már. Egyik első posztja Mexikóról szól, méghozzá az ottani közlekedésről.

„Ami szinte rögtön meglepett a helyi reptérről a város szívébe menet, az az utak jó minősége és ez bizony igaz volt az összes olyan helyre, amelyet meglátogattunk a Mexikóban eltöltött időszak alatt. (…)

Gyalog

Szeretünk gyalog bejárni helyeket, hiszen – szerintem – így jön át legjobban egy adott hely varázsa, atmoszférája. Ezen kívül olcsón meg lehet úszni. Tény, hogy időigényes és fárasztó is lehet, pláne, ha meleg is van, de szerintem megéri, mert olyan kis rejtett zugokba, utcákba lehet betekintést nyerni, amelyeket könnyedén elszalaszthatunk, amennyiben autóval, busszal járjuk a várost. Ami még ösztönözhet minket a gyalogos városnéző túrákra, hogy az utcák meglepően tiszták. (…)

A legfontosabb: ottlétünk alatt sehol sem éreztem, hogy nem biztonságos az utcán sétálni. Még este sem! Természetesen, mint minden helynek, lehetnek olyan részei egy-egy városnak, ahová nem ajánlott besétálni, de ezek a területek általában már távolabb esnek a központi, történelmi városrészektől.

Taxi

Nem sokat használtuk ezt a módszert, mert nem túl költséghatékony. Két típusával találkoztam: céges- és magán-taxikkal. Az előbbieknek fix tarifája van (zónáktól függ) és a reptereken, valamint a nagyobb buszállomásoknál találkozhatunk velük, míg az utóbbiakat inkább a városokban láthatjuk és nekik nem fix a tarifájuk. (…)

Figyelembe kell venni azt is, hogy az átlag mexikói város, mérettől függetlenül, dél környékén olyan, mint az orrunk megfázás idején: teljesen be van dugulva. Hihetetlen mennyiségű autó araszol ilyenkor az utcákon; egyszer ki is szálltunk belőle, mert gyalog hamarabb eljutottunk az adott helyre. (…)

Vonz a külföldi élet? Szívesen dolgoznál másik országban? Keress állást a Határátkelőn!

Busz

Sokszor használtunk buszokat; gyakorlatilag buszokkal utaztunk a városok között. Őszintén szólva fel voltam készülve, hogy majd csirkékkel és disznókkal kell megosztanom a helyemet és a zacskós kukoricát, míg a bajuszos mexikói buszsofőr machete-vel hasít szíjat a hátamból, ha meg merek szólalni. Hogy? Előítéletek? Ugyan már, kérem!

Ezzel szemben: csirkét, disznót és kukoricát éttermekben láttam, ellenben a buszok pontosak, tiszták, kényelmesek valamint a beszállásnál kaptunk egy-egy vizet (de lehet üdítőt is kérni) valamint egy almát (vagy csipszet).

Oké, voltak olyan kisebb helyi járatok is, amelyek már jobban autentikusak voltak, tele helyi emberekkel, indiánokkal, de még ezek a járatok is simán verték pl. a Budapest – Jósvafő viszonylatban közlekedő buszok minőségét. Az online jegyfoglalás jól működött; ha nem volt erre mód (kisebb helyi járatok), akkor a buszállomásokon lehetett venni jegyet. (…)

További hozománya a városok közötti utazásoknak, hogy rá lehet csodálkozni az autópályák használatára à la Mexikó: itt kérem nincs pazarlás! Még a leállósávot is hasznosítjuk!

A dilemma a következő: az autópályák nagy része 1 x 1 sávos, sok a kamion és busz, viszont az avokádó-farmokra igyekvő emberek mennének ám, de sietve. Mit lehet tenni?

Mi sem egyszerűbb kérem: a kamionok és lomhább járművek félig lehúzódnak (nem megállva) a leállósávba, mintegy kvázi fél-forgalmi sávként használva azt, így az előzés máris lehetséges az autópálya közepén! Voilà!

Mindenesetre a busz elején ülő, nem helyi lakosok kissé megőszülve szállhatnak le az …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 2 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.