Csanády Lili: A politikus gerince

Miért lesz valaki politikus?

Messianisztikus küldetéstudattól vezérelve? Hatalmi vágy által hajtva? Világmentő ambíciókkal? Pénzéhségből? Szexuális frusztrációt kompenzálandó? Mert semmihez nem ért, de beszélni képes?

Mert szereti az akol melegét? Mert elhiszi magáról, hogy valamit megvalósít, ami az elődeinek évszázadokon keresztül nem sikerült?

Nyilván ebből a választékból mixelhető össze a politikus karaktere.

Csak a mesékben léteznek a gáncs nélküli lovagok, vagy utólag a történetírók szépítik meg a politikusok cselekedeteit.

Hosszú évszázadokon át, nem volt önálló politikai pálya, voltak az uralkodók, a hatalmi gépezet végrehajtói és alárendeltként a nép. Utólag mindig nagyon okosak a történészek, sokszor számomra úgy viselkednek, mint a hullarablók!

A mi lett volna ha, mit kellett volna tenni, a leggyakrabban feltett utókori kérdés.

Biztosan tudja a történész szakma és persze a társadalom nagy része is, mit kellett volna tennie a hatalomnak, az ország vezetőinek a tatárjáráskor, a török megszálláskor, a Habsburg birodalom regnálása alatt, és így tovább.

A hősök is az idők folyamán helyet cserélnek, hol Kossuth, hol Széchenyi a bölcsebb, bátrabb hazafi, Görgey Arthur hol áruló, hol reálpolitikus, egy ország verte ütemre a tenyerét Rákosi pajtásnak, majd zavarták el a saját elvtársai, akik a nemzet árulói lettek a Forradalom leverése után és bitófára húzták őket szintén az elvtársaik. Utána egy tömeggyilkosnak tapsoltak a tribün előtt elvonulva a tömegek, majd értékelték át a gulyás kommunizmus puha diktátorává.

Lehetne számtalan példát hozni más népek történelméből, de leginkább a közelmúltból, hogy hány irányváltás történt a II. Világháború óta.

Egykori ellenségekből puszipajtások lettek, a kebelbarátok vérnősző barmokként rontanak egymásra, változik a táncrend, a zene, a partnerek, a koreográfia, de általában a kotta a demokráciáról szól.

Nincs annyiféle néptánc és szalontánc, amit ki ne próbáltak volna a politikusok a politika táncparkettjén, csak azóta, amióta én emlékezni tudok!

Ez alól a jelenség alól egyetlen ország, állam sem kivétel, függetlenül az államformájától!

Vajon miért?

Az átlagember, jobb esetben a választó, egy darabig csodálja, hisz az új vezetőnek, majd ha az ő személyes érdekeit sérti a Hatalom tevékenysége, elkezd fújjolni,
gyűlölködni és a demokráciákban az utcán véleményt nyilvánítani. Manapság egyre inkább erőszakos cselekményekkel nyilvánít ellenvéleményt!

Vajon miért?

Vajon hol a gyökere ennek a Perpetuum mobile-ként működő meghalt a király, éljen a király emberi reakcióknak?

Ha valaki elfogadja a Biblia állításait, akkor ez Ádámnál és Évánál, azaz az ő családjuknál kezdődött, amikor Káin irigységből, féltékenységből, agresszív indulatoktól vezérelve megölte Ábelt.
Mi változott azóta?

Ha mindenki őszintén szemügyre veszi a saját közvetlen környezetét, a társadalom legkisebb sejtjét, a családot, sajnos hasonló jelenségekkel találkozik. A furcsa, vagy nagyon is megmagyarázható, hogy a jólét, a tulajdon növekedésével, családon belül is elindult a harc a javak birtoklásáért, és minél nagyobb ez az elosztható vagyon, annál nagyobb az esélye a családon belüli háborúnak.

Mindaddig, amíg a nő egy Pater-familias típusú családban élt, sok beleszólása a döntésekbe nem volt. Egyébként milyen érdekes, hogy egy ókori római kori jogi diszciplína a mai napig él közöttünk?! Csak magyarázatként, a tizenkét táblás törvények értelmében a pater familias rendelkezett a vitae necisque potestas hatalmával, azaz a felesége, gyermekei, rabszolgái és életkortól függetlenül minden további családtag esetében élet és halál fölött dönthetett (forrás: Wiki).

Miután a hatalmat -ritka, szerencsés kivétellel nők …read more

Source:: PolgárPortál.hu

(Visited 3 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.