Magyar kisvállalkozóként Angliában

A legtöbben biztos (vagy annak gondolt) munkára indulnak el külföldre, ami persze érthető, hiszen egyrészt nem mindenki szeret kockáztatni, másrészt nem mindenkinek van arra pénze, hogy akár csak hetekig bevétel nélkül éljen. Aztán akad egy olyan csoport, aki inkább saját vállalkozást indít. Utóbbiba tartozik Zoltán is, aki beszámol tapasztalatairól.

„Három éve olvasom alkalmanként a Határátkelő blogot. Elsősorban azért, hogy lássam, hogy mások, akik szintén Magyarország elhagyása mellett döntöttek, hogyan élik meg, mit látnak és tapasztalnak, s azért is, mert szeretnék valamilyen viszonyítási pontot, hogy vajon amit én látok-érzek, az vajon tipikus-e.

Bár eddig még csak nem is kommenteltem ezen blog írásaihoz, lassan 3 év (szinte) folyamatos angliai tartózkodás után úgy érzem, hogy írnom kell. Bizonyára az én írásom is teljesen szubjektív lesz, és persze arra is felkészültem, hogy – mint mindenki – én is megkapom majd az összes lehetséges minősítést, hideget-meleget egyaránt.

Az íráshoz az ihletet és a végső kis löketet ez a bejegyzés adta, mivel én is magyarországi kisvállalkozóként működtem (vagy inkább mikrovállalkozásként), és az Egyesült Királyságban is kisvállalkozást indítottam.

Az emészthetőség kedvéért tömören próbálok minden lényeges elemből – motivációk, tények, történések – egy-egy (számomra) fontos részt kiemelni, vállalva ezzel azt is, hogy a kép sem teljes, sem kiegyensúlyozott nem lesz.

A motiváció

Nem sok kell, hogy betöltsem az 50-et. Már 17 éve, hogy kicsi, egyszemélyes (kényszer)vállalkozásomat elindítottam Budapesten. A vállalkozás jellege olyan, hogy kizárólag szellemi tőke működteti, és évek alatt sem nőtt sokkal nagyobbra.

Ennek ellenére ha nyugodt életet nem is, de aránylag kiegyensúlyozott, megfelelő, a hivatalos „átlaghoz” képest valamennyivel jobb jövedelmet biztosított folyamatosan.

A problémák – érdekes módon – nem 2008-ban, a „nagy válság” idején jelentkeztek, sőt. Személy szerint abból semmit nem éreztem.

Mutass fityiszt a Brexitnek! Válogass nagy-britanniai álláslehetőségek közül!

Viszont 2012 után egyre több ügyfelem kezdett leépülni, tönkremenni. Egymás után voltak kénytelenek bedobni a törölközőt, mert sajnos egyre többen lettek az „egyenlőbbek” az „egyenlők” között a piacon. Tudom, ez már aktuálpolitika…

Ügyfeleim NEM trafikosok, NEM multik, NEM a hírekből ismert „érintett” területeken működtek, de valahogy éppen mindig ők szívták meg, éppen mindig őket ellenőrizték, és éppen valahogy mindig őket találták meg a „hivatal” képviselői.

Ennél mélyebbre nem mennék most, mert erre úgyis az lesz sokaktól a reakció, hogy „Mi van, fáj, hogy be kell tartani a szabályokat?…2. Rengeteg ocsmány sztorit tudnék mesélni (önkényes, szabályellenes büntetésekről, amikor a hatóság embere így érvelt: „…Ha én ezt mondom, akkor most ez a szabály”), de ez most nem erre a blogra való, és írásos bizonyítékom nincs amúgy sem, merthogy ezek a dolgok sajnos így működnek… Fontos leszögeznem, hogy nem anyagiak miatt döntöttem a távozás mellett.

Szóval két év múlva, 2014 elején elszakadt a cérna. Úgy éreztem, addig kell mozdulni, amíg van mozgástér és még van némi tartalék a lelépéshez. Cél: UK (mivel csak angolul beszéltem / beszélek elfogadhatóan).

Vállalkozás indítása

Nem a pontos lépések leírása és tanácsadás a célom most, de visszautalnék a fenti linken elérhető kolléga írására 1-2 gondolat erejéig.

Valóban rengeteg angliai „magyar” cég kínál cégnyitási szolgáltatásokat. Erről csak annyit, hogy ha nagyon könnyűnek látszik az adott cég által ajánlott cégalapítási mód, akkor ott valami nem stimmel.

Ezzel nem …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 2 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.