Mi lenne, ha elgázolnának minket, és még nekünk kellene szégyellnünk magunkat?

  • A Not targets egy fiatal szervezet, amely a szexuális bűncselekmények szigorúbb megítéléséért, az áldozathibáztatás ellen küzd.
  • Azt kérdezik: mi lenne, ha minden bűncselekményről úgy beszélnénk, mint a szexuális erőszakról?
  • Szekér Viktória projektvezető szerint a Not targets egyik fő üzenete, hogy a szexuális erőszak nem a vonzalomról, hanem a hatalomról szól.
  • Az interjút Szőke Dániel készítette.
A Not targets-csapat: Hajdu Fanny, Szekér Viktória és Fuxreiter Gergő Fotó: Vujovits Júlia

Hogyan indult a Not targets csoport?

Szekér Viktória: A Not targets ötlete 2016 szeptemberében egy egyetemi órán született meg. Nyilvánvalónak tűnt, hogy analógiákkal kommunikálni a leghatékonyabb, így a szervezet neve abból a gondolatból jött, hogy egy fegyveres bűncselekmény esetében sem azt kérdezzük egy áldozattól, miért nem hordott golyóálló mellényt. Ebből jött a szlogen, „People. Not targets”, vagyis, hogy emberekről, nem célpontokról van szó, minden bűncselekmény esetében.

Mi a csoport legfontosabb célja?

Megteremteni egy olyan légkört, amelyben a szexuális bűncselekmények áldozatainak nem kell hallgatniuk.

Ahol megszülethet egy olyan előfeltételezés az áldozatokban, hogy ha az őket ért traumáról beszélnek, akkor odafordulást tudnak kapni, és nem elutasítást, felelősségre vonást. Ha az emberek nem amentén gondolkodnának erről a problémáról, hogy ilyen esetek mindig éjfélkor, sötét és elhagyatott utcákon, rövid szoknyában járó nőkkel történnek meg, és az elkövető mindenképpen idegen. Hanem tisztában lennének azzal, hogy ilyen nappal, ismerősök közt, ruházkodástól függetlenül, nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel – és gyerekek között – is megeshet, otthon, munkahelyen, iskolában. Elérnénk a célunkat, ha meg lehetne ismerni ezeket a történeteket. Ha alapvető emberi jogi kérdésként lenne kezelve az erről való beszéd.

A Not targets plakátja

Analógiákkal próbáltok rámutatni arra, hogy a társadalom nem kezeli helyén a szexuális bűncselekményeket. Működik ez a stratégia?

Mindig lesznek olyan emberek, akiket nem lehet meggyőzni. De javarészt azt tapasztaljuk, hogy működik. Már a kezdeti fázisban is hallottam olyan történeteket, amikor ismerőseim arról számoltak be, hogy felhasználták az analógiát, amit elmeséltem nekik. És amennyire lehet, hatásos is volt. Amikor a kampány kommunikációs stratégiáján dolgoztam, megalkottam magamban egy áldozathibáztató ént, aki mindig megkérdőjelezte, kritizálta az éppen aktuálisan jónak tűnő megközelítést. Ezalatt ébredtem rá, hogy a legnagyobb fegyver nem is maga az analógiák használata, hanem a kérdésfeltevés.

Mi lenne, ha minden bűncselekményről úgy beszélnénk, mint a szexuális erőszakról? Mi lenne, ha szégyellnünk kéne, hogy elütöttek minket?

A kampány nem jelent ki semmit, hanem megkérdőjelezi azt az áldozathibáztató magatartást, ami annyira elterjedt és elfogadott manapság.

Valóban más …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 3 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.