„A kultúránk bánja az ilyen mértékű és irányított bevándorlást” – Interjú

Volt már olyan regénye, amiben megjósolta a jövőt, és van olyan is, amiben reméljük, nem lesz igaza. Réti László korábban rendőrnyomozó, sőt rendőrkapitány is volt, krimijeihez gyakran az életből vesz sztorikat, szituációkat vagy karaktereket. Vele beszélgettünk a zsarumúltról, az írásról és az illegális bevándorlásról.

Anya, a rendőrök miért járnak folyton párban? – kérdezte édesanyjától Móricka. Az anya kissé eltöprengett, hogy mit is válaszoljon fiának, majd azt felelte, hogy azért fiam, mert az egyik írni tud, a másik meg olvasni. Mindannyian ismerjük talán ezt a viccet. Ha akad benne némi igazság, akkor minden bizonnyal Réti László az előbbi kategóriába sorolható. Réti több mint húsz évig rendőrnyomozóként dolgozott, azonban egy nem mindennapi hobbit talált magának: elkezdett írni. Ennek már 15 éve, azóta egy tucat regénye jelent meg. A legújabb, Panda címet viselő krimije nemrég került a könyvespolcokra, amely a Larkin őrmester sorozat befejező kötete.

Mennyire segít a zsarumúlt a krimiírásban?

Nagyon sokat. Sok emberrel ellentétben én tudom, hogy miről beszélek. Volt rendőrként van rengeteg saját sztorim is, sokat bele is építek a könyveimbe. Nem egy olyan könyvet olvasok, amelyekben negyven, ötven, vagy akár kétszázötven oldal után találok egy olyan hibát, amiről tudom, hogy innentől kezdve a sztori már nem működik. Számomra az apró nüanszok is hitelesebbé tudnak tenni egy krimit. Egy példa: a legtöbb könyvben a rendőrök magázódnak. Magyarországon mindenki tegez mindenkit. Még a rendőrök is.

Említette, hogy a saját történeteit is beépíti a regényeibe. Melyik a legemlékezetesebb?

Talán erre a legautentikusabb a Kaméleon című könyvem, ami egy olyan emberölésről szól, ami valóban megtörtént Magyarországon. Akkor én voltam a helyszíni szemlebizottság vezetője, és utána én magam nyomoztam az ügyet. Egy nagyon szerencsétlen családi tragédiából alakult ki, ahol mindenki áldozat volt, még az elkövető is. Ezt a történetet épp ezért helyeztem át Amerikába, hogy eltávolítsam ettől a helyszíntől, de úgy gondolom, hogy ott is működött a történet.

Egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy kínosan ügyel arra, hogy a helyzetek, amiket leír, hihetőek legyen, és ne mondja azt az olvasó, hogy na, ilyen nem létezik.

A valós történések sokszor túltesznek azon, mint amit elhinne az olvasó. Hadd mondjak egy példát. A Hasonmásban van egy rész, amikor kihívják a nyomozót, mert az látja valaki messziről, hogy megáll egy furgon és egy nőt hátravonszolnak. Ez megtörtént Magyarországon. Kimentek a járőrök, föltörték az ajtót és egy szeretkező párt találtak. A hölgyet pedig azért vonszolta a férfi, mert mozgássérült volt. Ez belekerült az említett regénybe, de ez már az a mezsgye volt, amire már sokan azt mondanák, hogy ez azért már nem valóságos. Pedig megtörtént. Ezzel húztam meg a könyvbe való beírhatóság felső határát. De rengeteg olyan dolog megtörtént velem az elmúlt húsz évben, amire az olvasó azt mondaná, hogy ez csak kitaláció.

Hogyan tudott időt fordítani az írásra a rendőri munka mellett?

Nem volt könnyű. Mindig az alvásból tudtam lecsípni. Azt szoktam mondani, hogy kampányalvó vagyok, öt-hat órát szoktam letolni, aztán tíznaponta kidőlök és olyankor egyhuzamban alszom tíz-tizenkét órát. Így volt berendezve az életem, a szervezetem hozzászokott. Amikor zsaru voltam, napközben nyomoztam, éjjel pedig krimit írtam. Úgy gondoltam, hogy ezzel az időbeosztással a családomtól sem veszek …read more

Source:: Lokal.hu – Aktuális

(Visited 3 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.