Trump jeruzsálemi döntése az amerikai keresztény jobboldal diadala

„Ahogy a judaizmus, úgy a kereszténység is úgy tartja, hogy a Megváltó egy napon Dávid trónjára ül majd Jeruzsálemben. Ez egy lépés az előző négy kormányzat politikájának visszafordításáért. A zsidó-keresztány Amerikai Egyesült Államok végre újra azt mondhatja, hogy »Izrael, fedezünk”!”

Azt nem állítanám, hogy Donald Trump bárkit is meglepett volna szerdai bejelentésével, hogy az Egyesült Államok, szakítva az amerikai külpolitika hét évtizedes gyakorlatával, amit még a törvényhozói akarattal szemben is képviseltek az eddigi elnökeik, Izrael fővárosaként ismeri el az osztatlan Jeruzsálemet. Trump márkavédjegye a kiszámíthatatlanság, ennyiben kiszámítható. De attól, hogy magán a döntésen már senki se lepődött meg, az okokat még csak találgatni lehet.

Donald Trump két keresztény szimbólumot, a karácsonyfát és Mike Pence alelnököt választotta Jeruzsálemmel kapcsolatos bejelentése díszletének.Fotó: SAUL LOEB/AFP

Trump egy kulcsot azért adott a megfejtéshez. Bejelentése díszletéül egy karácsonyfát és mozdulatlanná dermedt alelnökét, Mike Pence-t választotta. Mindkettőre keresztény szimbólumként tekinthetünk:

  • a karácsonyfa évtizedek óta az amerikai kultúrharc egyik szimbóluma, az amerikai belpolitika szokásos év végi dilije „a háború a karácsony ellen” nevű republikánus paranoia;
  • Mike Pence pedig maga a két lábon járó keresztény jobboldal.

A célközönség enélkül is értette a célzást. A cikket indító idézetet az amerikai evangéliumi keresztény aktivista, Laurie Cardozo-Moore a Haaretzban megjelent publicisztikájából idéztem.

Trump döntése innen nézve gyorsan érthetővé válik. A tavaly novemberi elnökválasztáson magukat evangéliumi keresztényként azonosító fehér szavazók 81 százaléka támogatta. Több, mint bármelyik korábbi republikánus elnökjelöltet, pedig közülük a Playboy címlapján szereplő nőcsábász, nőkről rendre megalázóan nyilatkozó és saját elbeszélése alapján testileg is zaklató Trumppal szemben George W. Bush például maga is újjászületett, evangéliumi keresztény volt. Trumpnak ráadásul az előválasztási kampányban a keresztény jobb favoritját, Ted Cruzt kellett legyőznie. 2016 nyarán ezért stábja reálisan tarthatott attól, hogy ez a Ronald Reagan konzervatív forradalma óta stabilan republikánus választói réteg esetleg távolmaradásával tüntethet majd a novemberi elnökválasztáson, könnyű győzelemhez juttatva ezzel Hillary Clintont.

A folyamat végeredménye – ezt McKay Coppins foglalta össze az Atlantic legfrissebb számában – Mike Pence minden valószínűségnek ellentmondó felemelkedése volt. Nem mintha Pence ne lett volna a keresztény jobboldal poszterarca. „Mike Pence a 24 karátos aranymodelje annak, amire egy evangéliumi politikusban vágyunk” – mondta róla Richard Land, a Déli Evangéliumi Szeminárium elnöke és Trump egyik hitügyi tanácsadója. Az eredendően ír katolikus, ennek megfelelően demokrata Pence az egyetemi évek alatt találkozott az amerikai protestáns evangéliumi mozgalommal – pont abban az időben, amikor az amúgy a katolicizmusra istenkáromló bálványimádóként tekintő evangéliumiak a nagyobb cél, az abortusz, a melegházasság és a szekularizáció ellen szövetséget kötöttek a katolikusok konzervatív szárnyával. Az ifjú Pence kétszer is megpróbált felpattanni a vonatra, de 1988-ban, 29 éves korában pozitív, 1990-ben pedig negatív kampányával is sikertelen volt, bár ez utóbbi alkalommal ezzel a csodálatos szalagcímmel ajándékozta meg a világot:

„Pence tiszta kampányt …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.