Kivándorlás és kormány: sötét kép rózsaszínre festve

Minden kormány a maga módján próbálja meg feldolgozni és kommunikálni a kivándorlás generálta helyzetet. Tulajdonképpen teljesen érhető, hogy mindenki olyan magyarázatot ad, ami számára a legkedvezőbb, a legtöbb politikai hasznot hozza, még akkor is, ha ehhez „kreatívan kell értelmezni” bizonyos jelenségeket. Bevallom, több okból is nagyon kíváncsi vagyok, milyen reakciók születnek* a mai posztra.

„Érdekes váltás következett be a kormány hivatalos kommunikációjában: az ország vezetése elkezdte lekicsinyelni az elvándorlás mértékét, miközben megpróbál eladni egy nem létező visszaköltözési hullámot.

A tíz évvel ezelőtti gazdasági válság és az azt követő megszorítások több százezer embert késztettek a kivándorlásra. A pontos számot persze nagyon nehéz megsaccolni is, ami jól jött a kormánynak, mert így a maga szája íze szerint alakíthatta az adatokat, és üzenhetett az elvándorlás mértékéről, az „amit nem látunk, az nincs is” alapon.

Megváltozott kormányzati kommunikáció

A közelmúltban azonban új kommunikáció kezdődött, aminek középpontjában a gazdasági fejlődés, az ország erősödése áll. A kormány most már nem is azt mondja, hogy egyre kevesebb a kivándorló, hanem egyenesen azt állítja, hogy rengetegen költöznek haza (érdekes módon azok, akik az elmúlt években, az akkori kommunikáció szerint el sem mentek).

Így fordulhatott elő, hogy a munkaügyekért felelős miniszter előszeretettel lobogtatja a visszatérőkről szóló 2016-os számokat, miközben elfelejtkezik a sokkal több elvándorlóról ugyanabból az évből.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Így hangozhat el az, hogy 190 ezerrel többen tértek haza, mint ahányan elmentek, miközben a valódi nettó adat mínusz 169 ezer, azaz ennyivel többen mentek el, mint ahányan visszatértek.

A média nagy része pedig előszeretettel visszhangozza a kormány adatait, a visszatéréseket és a gazdaság erősödését ünnepelve: a makrogazdaság fejlődik, egyre kevesebb a munkanélküli, a határátkelők pedig hazatérnek.

Az üzenet egyszerű: a kivándorlás már a múlté, nem is nagyon érdemes azokról beszélni, akik a mai napig elhagyják a hazájukat, vagy akik hazatérnének, de nem mernek belevágni az otthon tapasztalt bizonytalan helyzet miatt.

A „kalandvágyó, tehetséges fiatal” képe

Mindemellé a kivándorlásról szóló diskurzusra ráépítettek egy személyes sikerekre összpontosító ideológiát, a „kalandvágyó”, a „komfortzónát elhagyó”, az önmagát foglalkoztató (vállalkozó szellemű) határátkelőt központba helyező képet.

Egy ideje ebben a kommunikációban a határátkelők leginkább „fiatalok”, „vállalkozók”, „kalandvágyók”, mindezzel azt sugallva, hogy a kivándorlás szabad és személyes döntés, melyben külső tényezők nem játszanak szerepet.

Mindez nem veszi figyelembe a társadalmi kirekesztés és a határátkelés kapcsolatát, és egyszerűen törli a vitából azokat, akik nem férnek bele a „magasan képzett fiatal győztesek” kategóriájába, nagyvonalúan eltekintve attól, hogy mindenféle életkorú emberek és teljes családok is külföldön keresik a boldogulást.

A politikai üzenet egyértelmű: tagadni mindent, ami nem fér bele a „fiatal, külföldi kalandokra és sikerekre szomjas határátkelő” profiljába. Ezt a vállalkozói képet erősíti a média egy része is, előszeretettel mutatva be a külföldön sikert elért (fiatal…) üzletembereket, reklámozzák a „vállalkozó szellemű hazatérőknek” szánt anyagi és egyéb segítségeket és programokat.

Mindemellé társul a közszolgálat fokozatos leépülése, ami nagy részben felelős a jelenlegi és közelmúltbeli kivándorlásért, hiszen sokan hagyták és hagyják el az országot olyanok, akik korábban például az egészségügyben dolgoztak.

A kivándorlás új hullámáról szóló vita és a lehetőségek hiánya több helyi és regionális önkormányzatot is arra késztetett, hogy saját maga lépjen és próbáljon meg munkalehetőségeket …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 9 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.