Mit szeret egy magyar Japánban?

Mi jut eszébe egy átlag magyarnak (vagy európainak) Japánról? Nyilván a gasztronómia (szusi, zöld teás ropi…), a történelem (szamurájok!), a fejlett technika, no és ha kicsit tájékozottabb, akkor talán még az is, hogy ez az ország, ahol annyit dolgoznak az emberek, hogy az már komoly társadalmi problémát jelent. Ezek után érdekes lehet, mit szeret az országban és a hétköznapokban egy ott élő magyar. A mai posztból ez is kiderül, Thsaabee ugyanis megírta a „Tíz dolog…”-sorozat keretében. (És még képeket is küldött, amiket köszönök.)

„A legutóbb arról írtam a Határátkelőn, hogy miként kerültem ide, most azokról a dolgokról írok, amiket szeretek abban az országban, ahol élek. Ami történetesen Japán. Hátha így egy picit teljesebb lesz a kép, hogy miért is vagyok itt. Persze nyilván még mindig nem lesz teljes a történet, ha csak a jó dolgokról írok, de hát mindent nem lehet egyszerre…

Az emberek jobban odafigyelnek egymásra

Egy Tokióhoz hasonló hatalmas városban elengedhetetlen, hogy az emberek megértőek legyenek egymással. És most nem csak arra gondolok, hogy itt a boltban rám mosolyog az eladó, hanem leginkább arra, hogy az idegenek is alapvetően kedvesek egymáshoz.

Például ha rálépnek a lábadra a metrón, senki nem kezd el üvöltözni, csak udvariasan bocsánatot kérnek. Vagy ha útbaigazítást kérsz, jó eséllyel elkísérnek egy darabon.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Itt amúgy is nagy divatja van annak, hogy ki kell találni a másik ember gondolatait, és nem szabad megbántani másokat. Ezt néha túlzásba viszik, de nekem tetszik.

Tokió madártávlatból

Gördülékenység a boltokban

Leginkább arra gondolok, hogy itt nem az van, mint az otthoni hiperekben, hogy hiába van 50 pénztár, valahogy sosem működik kettőnél több. Vagy ha kártyával akarsz fizetni valahol, mindig épp akkor van elromolva a kártyaolvasójuk.

Itt akkor is beáll a pénztárba plusz egy ember, ha épp csak beálltál a sorba fizetni, és te vagy az egyetlen a sorban. Ezenkívül nagyon sok helyen olyan pénztárgépeket használnak, ami felismeri, hogy mennyi pénzt raktak bele, és automatikusan adja ki a visszajárót. Így nem a Marika néniknek kell mindig számolgatni hosszú percekig, és a gép nem is ad vissza rosszul.

A nyelv

Ez valószínűleg a többinél is sokkal szubjektívebb pont, de imádom magát a japán nyelvet. Tetszik az egyszerűsége, a logikus nyelvtana, a rengeteg hangutánzó és azonos alakú szó. Kifogyhatatlan aranybánya a szóviccek kedvelőinek. Nem is szoktam kímélni az ismerőseimet! 😀

A tájak

Aki esetleg olvassa a blogomat, az tudja, hogy mennyire szeretek Japánban utazgatni. Mindig lenyűgöz az itteni hegyvidék, mint ahogy a Manza Onsennél tett látogatáskor is.

A “japán Alpok”

Vagy Tokashikin, ahol a másik nagy kedvencem, a tengerpart is rögtön ott volt mellette. Akár cseresznyevirágzás idején, akár ősszel, akár egyéb időszakban fantasztikus látványt nyújt az itteni vidék.

Tokashiki

A kultúra

Szeretem a régi Japánt, az ősi templomokat, szentélyeket. Akárhová megyek, szeretem meglesni az ottaniakat. És az is tetszik, …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 8 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.