Gondolatjel – Sorsrontó melósok

Karl Kässbohrer Ulmban alapította kisüzemét, amely később Németország legnagyobb pótkocsi- és autóbuszgyártójává avanzsált. Többek között a Setra autóbuszról lett híres, neve a selbsttragende, azaz önhordó szó rövidítése, büszkék voltak erre a konstrukcióra, noha az Ikarus megelőzte őket a Farmotorossal. A német ipar egyik ikonikus márkájáról beszélünk, amely másokkal együtt megteremtette a „Made in Germany” és a „deutsche Wertarbeit” (német értékmunka) címkék hitelét. Csakhogy a kilencvenes években megkezdődött a nagyra nőtt cég bomlása, és a pótkocsis üzletág a török Tirsan csoport kezébe került, szőröstül-bőröstül át is telepítették Isztambul közelébe. A németeknek más csak annyi közük van hozzá, hogy ha kiváló pótkocsi kéne, tőlük vásárolhatnak.

Ez nem önmagában érdekes elsősorban, hanem jelenségként. A rátarti Nyugat-Európa sokáig a csúcstechnika és a minőségi gyártás letéteményeseként kérkedett, ott fejlesztették ki és hozták létre azokat a termékeket, amelyek megalapozták fölényét és gazdagságát. Ezzel beindult egy emelkedő spirál: egymást is mind korszerűbb termelőeszközökkel látták el a cégek, könnyebb lett a munka, nőttek a fizetések, és velük nőtt a munkásosztály önbizalma. Megerősödött szakszervezetei már képesek gúzsba kötni egy-egy nagyvállalat igazgatóságát: 35 órás munkahetet harcoltak ki, a rosszul teljesítő dolgozókat hallatlanul nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen elbocsátani, túl nagy a létszám a termeléshez – ezért marad el hatékonyságban egy-egy német autómárka az ős-rivális japánokkal szemben, és ettől nehéz a helyzete az árversenyben. A Kässbohrer meg átsiklott Törökországba.

Van másik példa is, Anglia. Ma már kevesen emlékeznek, hogy mennyi autó- és motorkerékpár-márkájuk volt a világháború után. És milyenek! Alec Issigonis zseniális konstrukciója, az Austin Mini indította be a keresztben álló orrmotoros, fronthajtású kocsik sikertörténetét. A Rolls-Royce és a Bentley koronagyémántnak számított, a Jaguar a gentleman-driver autójának, akárcsak a Rover. Ám az évszázad közepe után sztrájksorozat rázta meg a szigetország iparát, kevesebb munkát, több szabadidőt és pénzt követeltek a melósok. Nem tudták, vagy nem érdekelte őket, hogy valahol nagyon messze, egy szorgos, sőt magát agyondolgozni hajlandó, a cégéhez életfogytiglan hűséges társaság nagyon erősen ráment autók és motorkerékpárok gyártására. A japánok. Kezdték elárasztani a világot eleinte megmosolygott „rizsbombázóikkal”, majd miközben az angol munkásosztály, megfogadva Marx Károly tanácsát, szétsztrájkolta maga alól a munkahelyét, diadalmasan bevonultak a piacra a távol-keletiek. A Triumph feltámadt ugyan, de két keréken a Honda, a Yamaha, a Kawasaki az úr. A legsikeresebb „brit” roadstert úgy hívják, hogy Mazda MX5, a Rolls-Royce és a Bentley német kézbe került, a Rover kínaiba, a Mini már a BMW márkája, az Austin eltűnt. De azért a németeknek is figyelmeztető jel lehet a Kässbohrer históriája.

Olvastam Thomas L. Friedman nagyszerű könyvet, címe És mégis lapos a Föld. Arról szól, hogy míg régen nem látszott a Földgolyó egyik pontjáról a túloldal, a mai globalizált világ úgy átlátható, mint egy lapos tányér. Az európai könyvelőnek nem a szomszéd könyvelő a vetélytársa, hanem a távmunkában dolgozó indiai, miként amerikai iskolásokat is Indiából korrepetálnak olyan emberek, akik még egy-egy vidék tájszólását is tökéletesen beszélik. Az angol és német gyári munkásnak pedig nem elsősorban a saját főnöksége az ellenfele, amely fejlesztésre meg a saját zsebébe teszi el a bevétel egy részét, ahelyett, hogy egyhónapnyi szabadságra jogosult …read more

Source:: Autoszektor.hu

(Visited 7 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.