Japán csodabogarak, csata után

Tele van kényszer-megoldásokkal az autóvilág is: az anyagínség kisautókat, a fémhiány fakarosszériákat, a parkolóhely-hiány egzotikumokat szült, például szuper-miniket. Olyanokat, mint a kei-car, amiről sokan írnak, de kevesen tudják, hogy mit is jelent, és hogy milyen paramétereknek kell megfelelni, legalábbis őshazájában.

Persze ehhez ismerni kell születésének történetét, mely sok más találmányhoz hasonlóan csatározásnak, világégésnek, egészen pontosan háborúnak köszönheti létrejöttét.

Klasszikus kei: Subaru 360-as

Végre béke

A németek és olaszok a második világháború befejezése után egy évtizeden csatáztak még ezen a fronton is, de végül visszavonultak, mert már nem volt értelme a harcnak. Nincsenek jelen ebben a kategóriában a kínaiak és az amerikaiak sem, pedig ők a világ legnagyobb gyártói, mert a legkisebbek kategóriájában reménytelen a japánokkal versenyezni. Pedig a németeknél, olaszoknál és franciáknál is nagy hagyománya volt egykor a törpeautónak, melyet az európaiaknál a háború utáni nyersanyagínség szült, a miközben japánoknál békeidőben is hódít.

Minimális méretek, maximális térkihasználással elv, vagyis a szigorú kompromisszum nem önként vállalt mazochizmus és puritánság, hanem hatósági kényszer. Vagyis nem annyira a zöld világ iránti elkötelezettség és takarékosság, hanem a helyhiány és túlzsúfoltság miatti törvények kényszerítették, kényszerítik a japánokat szuper-minikbe.

Egyre csak növünk

Ahogy nőtt az emberi átlagmagasság, úgy az autók mérete is, még a kei-caroké is, vagy ahogy a japánok hívják, a kejdzsidosa besorolású minik is egyre testesebbek lettek. Az 1949-ben alkotott kategória járműveinek közterhe jóval kisebb még egy normál Swiftnél is: a legfeljebb négy személyes kei-autó éves adója négyezer forintnyi jen, ami tizede a normál kiskocsikénak.

Ennél is fontosabb, hogy azok is megvehetik, akiknek nincs garázsuk, vagy igazolt parkolóhelyük, mert Tokióban és több más japán városban például ez feltétele a rendszám megszerzésének. Mert autót bármilyet lehet venni, vásárláskor csak a pénz a meghatározó, de a forgalomba helyezéshez, vagyis a közúti közlekedéshez már regisztrálni kell a járművet.

Már ha valakinek nem elég a versenypályára, vagy hogy kerti szobornak vegyen autót…

Bogaras fazonú Subaru 360-as

Mi is az a kejdzsidosa?

A parkolóhely-igazolás nélkül is vásárolható kei-car azért is előnyös, mert az alacsonyabb adó mellé jóval olcsóbb a biztosítása, ráadásul úthasználati kedvezményeket is élvez. A kategória paramétereit 1949 július 8-án foglalták törvénybe és az első szabályozás szerint a kejdzsidosa motorja akkoriban legfeljebb 150 köbcentiméteres, karosszériájának hossza pedig maximum 2,8 méter lehetett. Két évvel később már több mint duplájára, vagyis 360 köbcentire növelték a motorméretet és akár 3 méteres is lehetett a karosszéria. Napjainkig több lépcsőben 3,4 méterre nőtt a megengedett hosszúság és 1,48 méterre a szélesség, ráadásul már 660 köbcentiméteres lehet a hajtómű mérete, melynek teljesítménye turbóval sem haladhatja meg a 64 lóerőt. Ám ez egyáltalán nem kevés, bár az átlag európai, köztük a szűkösebb keretből gazdálkodó honfitársaink már az ezres Suzuki Swiftre, Opel Corsára, vagy VW Polora is fanyalognak…

Az olajbojkott idején Európában megugrottak a 360-as Honda eladásai

Törpestop Európában

Miközben a szabályok enyhültek, a közlekedési dugók egyre nagyobbak lettek, így a kei-carok töretlenül hódítanak, igaz, csak Japánban. Pedig első exportmodelljük, a Honda is csak 360, majd köbcentiméteres motorral érkezett az európai piacra.

Igaz, a közel-keleti háború miatt éppen akkoriban szöktek egekbe az üzemanyagárak, ráadásul olykor benzin sem volt a kutaknál, így még …read more

Source:: Autoszektor.hu

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.