Mi hiányzik Magyarországról?

Minitrilógiává nőtték ki magukat Gábor Németországról szóló, a Tíz dolog-sorozatba írt posztjai. Miután elolvashattátok, mi az, ami tetszik és mi az, ami nem, most következzen mindaz, ami hiányzik neki Magyarországról.

„Sokat agyaltam a dolgon, hogy vajon mi minden hiányzik nekem Magyarországról. Ebből is szerettem volna egy tízes listát készíteni, de nem sikerült.

Bevallom, puskáztam, és próbáltam ihletet meríteni másoktól, de beláttam, hogy ha én magamtól nem érzem ezeket, akkor nem is hiányoznak. Éppen ezért nézzük meg inkább azt a néhány tipikus témát, ami után a legtöbbeknek sír a szája – szándékosan használtam ezt a provokatív kifejezést.

A család

Szeretem a családomat, de őszintén szólva, most sem találkozok velük ritkábban, mint amikor még Budapesten, vagy majd később Szigetszentmiklóson laktam. Van telefon, van internet, bármikor tudunk beszélni és látni egymást.

Ó, de hát a mama főztje…!

Jól főz ez igaz, de Zsike is – kivéve, amikor ezekre a rántott / rakott zöldséges bizbaszokra van igénye. HAHAHA!

Ezen kívül évente kétszer egy hétre meglátogatjuk őket, plusz ennyiszer ők is meglátogatnak minket.

A barátok

Világ életemben olyan barátokra vágytam, mint amilyeneket sok filmben látni, kezdve az Utának srácok! című örökbecsűtől, a Gombháborún át egészen a legfrissebb „Az” adaptációig.

„Életre szóló” – bár gyerekkorban furcsa megállapítás ez -, igazi barátságokat ábrázolnak. Nem tudom, hogy a valóságban létezik-e ez, nekem sose volt részem benne.

Vannak és voltak kollegiális alapon köttetett ismeretségeim, amik alkalmanként barátsággá is mélyültek, de már annakidején se volt jellemző, hogy munkán kívül együtt lógtunk volna.

Én nem vagyok az a kocsmázós-beülős-bulizós típus. Inkább egy kirándulgatós, kertipartizós fickónak tartom magam. Uncsiiiiii! – hallom a lesajnáló hangokat, de nem igazán érdekel.

Kilenc szerethető dolog Bajorországban

Néhány kedves kivételtől eltekintve a többséggel megszűnt minden kapcsolatom, miután munkahelyet váltottam – pont azért, mert a többség olyan kocsmázós-beülős-bulizós típus volt.

Itt Németországban szerencsére összehozott a sors pár nagyon kedves magyarral (sokan családosok). Velük rendszeresen összejárunk, szülinapozni, grillezni, kirándulni, strandolni, vagy csak úgy. Nem kötelezően és nem kényszerből. Szívből, szeretetből.

Laci jelszava: Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

A lényeg: nem érzem azt a kínzó gyötrelmet a barátaim hiánya miatt, hogy most azonnal összepakoljak, és visszaköltözzek. A családomnak és nekem is – egyelőre – jobb itt. És akikkel itt „bandázunk”, szerencsére rendes, tisztességes, szerethető emberek, hasonló érdeklődési körrel, mint a miénk. Ennyi, nem is kell több.

A magány

Amit mások lélekgyilkos tragédiaként élnek meg, az nálam viszont nagyon sokszor hiányérzet formájában jelentkezik. Szerintem a világ egyik legjobb dolga huzamosabb ideig (napok, hetek) egyedül lenni, hogy senki, és semmi ne baszogasson… De persze ez sem tart sokáig, mert pár napon belül elkezd hiányozni Zsike és Thomas.

TúróRudi

Régen szerettem, ma, ha megkóstolom, nem ízlik. Savanyú. Nem hiányzik.

A hazai ízek

Egyrészt elég sok magyar terméket lehet venni itt is (Piros Arany, sárga „tv” paprika, Pick szalámi stb.), másrészt elég sok hiányzó terméknek van majdnem tökéletes alternatívája, lásd a tejföl helyett Crème fraîche, vagy a házi túróval majdnem pontosan megegyező darabos Quark a török boltokban.

Az olyan dolgokat, mint például a Gyulai kolbász, vagy a zsírszalonna, meg beszerezzük, amikor évente kétszer Magyarországra látogatunk.

Szóval itt sem …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.