A rivaldafény árnyékában – interjú az ExperiDance alapítójával

A nemzetközi hírű ExperiDance Táncegyüttes társalapítója és producere Vona Tibor, aki immár nyolc éve a Magyar Köztársaság Arany Tiszti Érdemkeresztjének a tulajdonosa. Ez az a fajta kitüntetés, amely Nagy-Britanniában a „Sir” titulus viselésére jogosít. Ő mégis azt tartja rendjén valónak, hogy a színfalak mögött, szürke eminenciásként végezze munkáját.

– A társulat megszületése, vagyis 2000 előtt az egyik legsikeresebb lapkiadási cég vezetője volt. Ám hirtelen bezárta azt a „boltot”, és egy teljesen bizonytalan művészeti vállalkozásra tette fel a vagyonát és a tudását… Miért?
– Na és az életemet! Még kisiskolás koromban öt éven keresztül balettnövendék voltam. Létezésem részévé vált a tánc, és az is maradt. A feleségem, Melinda is a tánc világából érkezett, közös szerelmünk ez a műfaj. Már a csúcson voltam lapkiadóként – évi 3 milliárdos bevételt értünk el 2000-ben –, amikor megnéztem Román
Sándor Ezeregyév meséi című csodálatos tánclátomását, amelyet az ezredfordulóra teremtett, és még a Szolnoki Szigligeti Színház társulatával adtak elő. Ez számomra jobb volt, mint Michael Flatley világhírű show-ja, amelynek budapesti bemutatóját még lapkiadóként nem tudva Sándorék szolnoki produktumának a létezéséről jelentősen támogattam.
– És akkor megvette ezt a társulatot?
– Ami nem eladó, azt nem lehet megvenni, ez sem volt sohasem az! Az viszont soha nem volt senki elől sem tiltott, hogy egy jó témához, ügyhöz és a benne rejlő lehetőségekhez csatlakozzon aktivitásával, szakértelmével és anno akkor még a pénzére is szükség volt, persze tulajdonosi százalékokért cserébe! A hitemmé és a jövőmmé vált ez az
együttes, végleg elköteleződtem mellettük. Román Sándorral szövetséget kötöttünk, és én örömmel vállaltam, hogy ennek az értékteremtésnek részese, üzleti menedzsere lehetek. Sándor minden művészi kreativitását, én pedig minden időmet és üzleti szakértelmemet beleadtam ebbe a vállalkozásnak álcázott életműbe, amelynek eredménye, teremtménye az a sok táncos remekmű, amelyet mára több mint két és félmillióan láttak, ünnepeltek szerte a
világban.

Budapest, 2017. augusztus 7.
Az ExperiDance Tánctársulat előadása a masters korosztályú vizes világbajnokság megnyitóján a Margitszigeti Atlétikai Centrumban 2017. augusztus 7-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

– Immár „nagykorúak” lettek, hiszen 2000-ben született az együttes. Még mindig a jövőt tervezik?
– Soha nem szabad a babérokon ülni. Boldogan könyveljük el a sikereinket, de csak előre nézünk. Sándorral a közös küldetéstudatunk csak erősödött, ahogy a szövetségünk is, de ez persze azon is múlott, hogy sikerül-e minden eszközt, segítséget megteremtenem e kivételes tehetségű művész alkotómunkájához. Az ő elvárásai szerint tervezzük, szervezzük az együttes mindennapi munkáját, aminek meg is van a káprázatos eredménye, hiszen Sándor egy olyan kreatív zseni, aki ezzel a nagyszerű társulattal csodákra képes.
– De ahhoz némi „kereskedői” zsenialitás is kell, hogy mindez nemzetközi szinten is remekül működjön.
– A szakmai tudásnál is fontosabb számomra az az erő, amelyet a teremtő-alkotó munkába vetett hitünk ad. Ahogy mondani szoktam, nekem a rivaldafény árnyékában van a helyem, és én nem kívánkozom ki onnan. Nekem az a dolgom és felelősségem, hogy az ExperiDance biztonságos alapokon, megfelelő háttérrel működjön, és ezt a stabilitás napról napra megteremthessem a társulat számára! Ha …read more

Source:: Lokal.hu – Életmód

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.