Budapesten ad elő a sztárközgazdász, aki bemutatta az EU-t feszítő alapvető ellentmondást

A héten Magyarországon vendégeskedik napjaink egyik legismertebb közgazdásza, Dani Rodrik. A török-amerikai Rodrik kutatási területe a gazdasági fejlődés, a nemzetközi kereskedelem és az iparosítás története, illetve a globalizáció elmélete. Ez utóbbi területen született írásai azok, melyek a legnagyobb hírnevet hozták el a számára: miközben a Harvard professzora egyértelműen tagja a világ sztárközgazdász elitjének, jóval kritikusabban viszonyul a globalizáció egyes jelenségeihez, mint amit általában a vezető közgazdászoktól megszokhattunk.

Rodrik két előadást tart Budapesten: egyet szerda délután, amikor átveszi a Rajk László Szakkollégium Neumann-díját az ELTE Gólyavárában, csütörtökön pedig a CEU elnöke, Michael Ignatieff beszélget majd vele.

Meglehetősen szerteágazó munkásságát lehetetlen lenne röviden összefoglalni, de legismertebb megállapításának bemutatása talán felvillantja, mire is lehet tőle számítani. Rodrik még a kétezres évek elején írta le először, hogy a világgazdaságot egy feloldhatatlan hármas ellentmondás jellemzi: miközben a globalizáció révén egyre szorosabban integrálódtak az országok gazdaságai, láthatóvá vált, hogy ez csak a XX. századból megszokott berendezkedések rovására történhet meg.

Rodrik lehetetlenségi trilemmája azt mondja ki, hogy a szorosan globalizált gazdaság, a nemzetállami keretrendszer, illetve a nemzeti szinten történő demokratikus működés egyszerre nem fér meg egymással. Olyan modelleket, ahol bármely két tényező tud érvényesülni egymás mellett, könnyedén el tudunk képzelni, de a három együtt nem megy.

Fotó: Wikipedia

A felismerés meglehetősen triviálisan hat, ha végiggondoljuk, hogy a globalizált gazdaság hatékony terjedéséhez arra van szükség, hogy a javak és a tőke a lehető legkisebb költségvonzattal áramolhasson a határokon át. Ez akkor valósulhat meg, ha a nemzeti szabályok összehangoltak, és nem gördítenek akadályokat e mozgásnak. Ez pedig szükségszerűen vagy a nemzetállami függetlenség visszaszorulását hozza magával, vagy a helyi politikai demokratikus keretrendszer kiüresítését.

Rodrik meggyőződése, hogy a nemzetközi gazdasági rendszer bármiféle reformja vagy alakítása csak e trilemma figyelembevételével érhető meg. A modell ugyanis kijelöli a lehetséges továbblépési irányokat is: az egyik a globális föderalizmus lenne, ahol a demokratikus politika kapcsolódik össze a globalizált piacokkal. Ebben az esetben a nemzetállam szerepe jelentéktelenedik el, és a döntéshozatal súlya globális szintre helyeződik át.

Erre a modellre példa nemzeti szinten az Egyesült Államok működése, és az EU egyes vezetői is régóta ebbe az irányba szeretnének elindulni. Azonban Rodrik szerint ez a modell nem képzelhető el globális szinten: az USA története épp azt mutatta meg, hogy mennyire bonyolult megalkotni és fenntartani egy ilyen uniót, és a probléma nyilván csak súlyosbodik, ha nagyobb különbségek vannak a tagállamok között. Látni ezt a még viszonylag hasonló gazdasági és kulturális helyzetben lévő európai országok esetében is, ezért nehéz elképzelni Rodrik szerint, hogy világszinten egy hasonló berendezkedés belátható időn belül megvalósítható lenne.

Egy másik lehetséges modellt jelent a nemzeti struktúra megtartása, de úgy, hogy a fő szervezőelvet a nemzetközi gazdaság …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.