A lengéscsillapító nem (csak) komfort-alkatrész

A lengéscsillapító elsődleges feladata, hogy a kerék és talaj közötti kapcsolatot, a megfelelő normálerőt biztosítsa. Az autó az út irányából kap különböző gerjesztéseket, melyekre az autó futóműve és karosszériája is lengéssel válaszol. A lengés mértéke függ a gerjesztés frekvenciájától és az egyes részegységek sajátfrekvenciájától. A futómű sajátfrekvenciája 10-14 Hz között van, a karosszériáé pedig 1-1,2 Hz között van. Ez azt jelenti, hogy 10 Hz-es gerjesztésre adja legnagyobb kilengését, amikor a talpponti erő a minimumát is elérheti.

Miért fontos a talpponti erő? Mert attól is függ, hogy az autó mennyire irányítható, fékezhető, ugyanis a csúszás nélkül elérhető oldalerők a tapadási együtthatóval és a függőleges irányú talpponti erővel arányosak. Ha kicsi az út és a kerék közti függőleges irányú erő, akkor kicsi lesz a fékezésre, gyorsításra és kanyarodásra felhasználható erő is, vagyis megnő a fékút és nem biztos, hogy az autó pontosan olyan íven kanyarodik, mint amilyet mi szeretnénk.

Kritikus esetben előfordulhat, hogy a talaj és a kerék között megszűnik a kapcsolat. Ez csak azoknál nem veszélyes, akik szereltettek az autójukra fékszárnyakat vagy irányítólapokat, mert amikor a kerék és a talaj között nincs megfelelő kapcsolat, akkor az autó úgy viselkedik, mintha repülne. A repülőgépeken alkalmazott irányítórendszerek hiányában a levegőben a jármű úgy viselkedik, mint az elhajított kő, a járművezetőnek nincs sok beleszólása az irányításba.

https://www.youtube.com/watch?v=5Mr-UgWr8-s

Persze felmerülhet a gondolat, hogy van még 3 másik kerék, ahol megfelelő a csillapító, így nincs probléma. Ekkor gondolhatunk a tankos hasonlatra, hiszen a lánctalpasok kormányszerkezet nélkül képesek kanyarodni a két oldalon különböző hajtó vagy fékező erőnek köszönhetően. Így olyan nyomaték keletkezik, ami a jármű haladási irányát megváltoztatja, hiszen elfordítja a tengelye körül. Pontosan ez történik azzal a járművel is, melynek egyik oldali lengéscsillapítója megfelelő, a másik viszont nem. Fékezéskor a nagyobb talpponti erőt kifejtő keréken nagyobb fékerőt tudunk kifejteni csúszás nélkül, így a járművet abba az irányba fordítjuk.

A közlekedésbiztonsági hatások után a gazdasági hátrányokról is beszélhetünk, hiszen a hibás lengéscsillapító miatt a fékbetét és –tárcsa, valamint a gumiabroncs kopása sem lesz egyenletes, így a lengéscsillapító árával megegyező vagy akár annál drágább alkatrészek tönkremenetelét is okozhatja.

A lengéscsillapítók ellenőrzése az időszakos műszaki megvizsgálás része, így a legtöbb járművön maximum 2 évente ellenőrzik az alkatrészt. Ha belegondolunk, hogy mennyi olyan meghibásodási lehetőség van, ami gyors hatáscsökkenést eredményez, akkor beláthatjuk, hogy a 2 év nem túl rövid idő. A lengéscsillapító lassú tönkremeneteléhez hozzá tud szokni a járművezető, így nem érzékeli a hibát, legtöbbször nem kerülnek olyan közlekedési szituációba, ahol ez erőteljesen kimutatkozna, vagy a hosszabb fékút esetén nem a lengéscsillapítóra gondolnak először, mint a változás okára.

A legtöbb autóban gyárilag kétcsöves olajos csillapítót alkalmaznak, melyeknek csillapítási karakterisztikája laposabb, így lazábbnak érezzük a futóművet. A kétcsöves gázos csillapítók annyiban különböznek a tisztán olajos kiviteltől, hogy a kiegyenlítő térben 4-5 bar nyomású nitrogén gáz van, így kevésbé hajlamos a habosodásra, és van a csillapítónak „előfeszítése”, ami gyors reakciót és meredekebb csillapítási karakterisztikát eredményez. Az oxigén nélküli közeg a korróziót is megakadályozza, így ezen típusok élettartama is hosszabb lehet.

Az egycsöves csillapítókat általában extrém körülmények …read more

Source:: Autoszektor.hu

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.