Léteznek még rokonszenves kiscsapatok? Tömegével!

Pár óra van hátra a vébé kezdetéig, és még mindig nincsenek kedvenceid? Vébét nézni valamilyen fokú szurkolás nélkül egyrészt hülyeség, másrészt feleannyira sem élvezetes, úgyhogy most a figyelmedbe ajánlunk pár izgalmas, ezért vagy azért szerethető kiscsapatot.

Hogy miért kicsit?

Mert abban nincs különösebb poén, hogy az ember kiválasszon egy olyan válogatottat, amelyikről még a nemfocisok is tudják, hogy menő szokott lenni – Brazíliát, Németországot, Spanyolországot vagy Argentínát –, aztán unottan nézze, ahogy a választottja az elején tét nélküli csoportmeccseken szarrá veri a kicsiket, hogy az egyenes kiesés szakaszban játsszon egy kockázatmentes, halálunalmas 0-0-t, aztán vagy továbbjusson 11-esekkel, vagy kiessen.

Miért ugrálna bárki örömében attól, hogy Brazília 1-0-ra legyőzte Lengyelországot? És miért ne fürdene az Erzsébet-téri szökőkútban ugyanilyen eredmény után egy lelkes franciadrukker?

Hogyan válasszunk kiscsapatot?

Ez nem is olyan magától értetődő dolog. Csábító lenne például rögtön lestoppolni Szaúd-Arábiát: antifocis ország, sportolásra alkalmatlan éghajlattal, totál ismeretlen, a többiek átlagánál egy fejjel alacsonyabb játékosokkal. Aki náluk jobban megfelel az angol „underdog” definíciójának, az már nem is focicsapat, hanem egy falkányi földikutya.

Csakhogy praktikus okokból mégsem feltétlenül a legkisebbet és a legesélytelenebbet érdemes választani: mire megjegyzed a fontosabb játékosok nevét és tényleg megkedvelted a csapatot, már ki is estek. A profi kiscsapatválasztás egyik titka az, hogy a kedvenced egyszerre legyen meghatóan esélytelen és egy kicsit mégis esélyes, legalább egy-két igazi meglepetésgyőzelemre.

Izlandi tábor az EB-nFotó: RONI REKOMAA/AFP

Na de melyik számít egyáltalán kiscsapatnak? Némelyeknél ez nem is lehet kérdés: Izland például egész nyilvánvalóan az. Aprócska ország annyi lakossal, mint két budapesti kerület, akiktől már a kijutás is természetellenesen nagy bravúr. Oké, de akkor hová soroljuk Uruguayt? Ez is annyira kis ország, hogy már csak a mérete miatt is – másfél budapestnyien élnek benne – automatikusan kiscsapatnak tekintené az ember, de egyfelől kétszeres világbajnok, másfelől évtizedek óta elég erős válogatottja van, világsztárokkal a fedélzeten, az utolsó előtti vébén például negyedik volt úgy, hogy Forlán lett a vébé legjobb játékosa. Na és Oroszország, Japán vagy Egyiptom? Hatalmas országok, kis válogatottakkal. És Horvátország meg Belgium? Kis országok, de a válogatott játékosok fele nemzetközi sztár.

Hogy ne vesszünk el a céltalan definiálgatásban, tőrölmetszett liberális válogatásunkba ugyanúgy bevettük a virtigli kiscsapatokat, mint a határeseteket, vagyis azokat, akiket sokan egyáltalán nem is tekintenek kiscsapatnak, míg mások igen.

A kiscsapatválasztás másik nagy titka azzal az egyébként szomorú jelenséggel függ össze, hogy az emberek hajlamosak összekevereni a vonzó külsőt a vonzó belsővel. Ez ugyanis nem mindig hiba! Mivel a kedvenc kiscsapatunkkal nem összeházasodnunk kell, csak egy igen, rövid, felszínes udvarlási szakasz után a tévé előtt szorítani nekik, ebben a témában nyugodtan legyél felszínes, és válaszd azt, ahol a legtöbb a jó pasi. Vagy a csúnya, de vonzó, „csintalan kalóz” típusú …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.