Migráns ütemek árasztják el a francia elektronikus zenét, és ez nagyon jó

Aktuális

Az észak-afrikai és a közel-keleti dallamok és hangszerek folyamatos kölcsönhatásban vannak a nyugati könnyűzenével, a globalizációval pedig úgy lett egyre erősebb ez a kapcsolat, ahogy még közelebb kerültek egymáshoz a kultúrák. A nyolcvanas évek elején már Peter Gabriel is írt észak-afrikai hatásokkal teli filmzenét, 1987-ben az izraeli Ofra Haza egyik dala megjelent a M|A|R|R|S bombasztikus Pump Up The Volume című számában:

1989-ben a Rolling Stones a marokkói Master Musicians of Joujouka csoporttal közös dalt adott ki:

Ennek a zenei keveredésnek mindig nagyon fontos központja volt Franciaország, hiszen a franciák kiterjedt gyarmatbirodalmat tartottak fönn Észak-Afrikában, és voltak területeik a Közel-Keleten is. Innen évszázadok óta érkeztek bevándorlók Franciaországba, és franciák is gyakran látogattak a gyarmatokra. A bevándorlók száma a birodalom felbomlása után sem csökkent, sőt algériaiak, tunéziaiak, marokkóiak és mauritániaiak tízezrei érkeztek Franciaországba egy jobb élet reményében. A 80-as években aztán a libanoni polgárháború miatt libanoniak, a most zajló szíriai háború miatt pedig szíriaiak is nagy számban indultak el.

Az, hogy Franciaországban hosszú évtizedek óta élnek bevándorlók, látszik a francia könnyűzenén is, elképesztően színes a piac. Az utóbbi 2-3 év talán leghíresebb francia dj-je, DJ Snake például algériai szülők gyereke, és ez hallatszik is a zenéjében.

A tízes évek francia könnyűzenéjének egyik legszínesebb foltja pedig a fokozatosan kollektívává szerveződő, és vasárnap hajnalban Bánkon fellépő Acid Arab.

Az Acid Arab magja a híres párizsi Chez Moune klub két rezidens DJ-je, Guido Minisky és Hervé Carvalho voltak. Őket 2012-ig nem is érdekelte különösebben az arab és muszlim világ zenéje, a hozzáállásuk 2012-ben változott meg, Tunéziában.

Egy sima fellépésre hívták őket, Djerba szigetre, Houmt Soukba, és ahogy a buli előtt járták a várost, betértek egy lemezboltba, ott pedig egy tunéziai zenetudósba botlottak, aki nagyon szívesen kalauzolta őket a helyi zenészek között, és elmagyarázta, mennyire sokszínű is az a zenei világ, amit a nyugatiak többsége egyszerűen észak-afrikai, arab vagy közel-keleti zenének gondol, és homogén egységként kezel.

Hazatérve Párizsba, Minisky és Carvalho észak-afrikai, közel-keleti és török zenészekkel vették fel a kapcsolatot, és olyan francia zenészeket meg dj-ket kerestek meg, akiket szintén ehhez a zenéhez húz az érdeklődésük. Kiadtak három válogatáslemezt francia, szíriai, egyiptomi, libanoni, tunéziai, algériai és török közreműködőkkel, és tettek ezekre néhány saját szerzeményt is, például ezt:

2016-ban pedig a belga Crammed Discs kiadó gondozásában megjelent az első lemezük, a Musique de France, ami már a címében is utal bevándorlóhátterű francia zene sokszínűségére, és annak elfogadására is, hogy ezek a keleti dallamok a franciaországi zenei élet fontos részévé váltak.

Ezen a lemezen is van egy csomó közreműködő, a számok több mint felén feltűnnek főleg afrikai és közel-keleti művészek, olyanok, mint Sofiane Saidi, Cem Yildiz vagy Rachid Taha. A két dj egyre több zenészt ismert meg, így az Acid Arab szépen lassan hatalmas kollektívává fejlődött. A folyamat betetőzéseképp 2017-ben a Crammed Recordson belül saját kiadót alapítottak Acid Arab Records néven.

Ezzel szeretnének tehetséges, arab elektronikus zenét játszó francia, észak-afrikai és közel-keleti zenészeknek lehetőséget adni az európai sikerre. Már van is egy nagy felfedezettjük, …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.