Tükörbe nézve

A sport nagyon sok mindent elárul egy országról. Mit tart sikernek, az egyéni vagy a csapatteljesítményt részesíti előnyben, miként tükrözi a társadalmat – és még sorolhatnám. Ha már itt van (és a vége felé közeledik) a labdarúgó-világbajnokság, úgy éreztem, egy posztot megér ez a kérdés, különösen, mert szerintem sok esetben túlmutat önmagán. Szóval egyrészt elnézést kérek azoktól, akiket nem érdekel annyira a sport (vagy ezen belül a futball), másrészt ígérem, azért a poszt nem csak és kifejezetten a fociról szól majd.

„Amikor jól megy a játék, akkor az újságokban Romelu Lukaku vagyok, a belga csatár. Amikor nem megy jól a játék, akkor az újságokban Romelu Lukaku vagyok, a kongói származású belga csatár. Ha nem tetszik a játékstílusom, nem baj. De én itt születtem. Antwerpenben nőttem fel, és Liege-ben és Brüsszelben” – fogalmazta meg a belga válogatott (és a Manchester United) labdarúgója sok társa gondolatait.

Az utóbbi hetekben aligha merült fel a belga sajtóban a kongói származás, hiszen mind a válogatott, mind Lukaku nagyszerűen szerepelt az oroszországi labdarúgó világbajnokságon.

A csatár olyannyira nincs egyedül, hogy ha alaposan megnézzük a vébé 32 csapatának (illetve kicsit közelebbről a legjobb 4) keretét, egészen érdekes képet kapunk.

A FIFA által idézett tanulmány szerint a vébére nevezett játékosok közül durván minden tizedik (9 százalék) nem abban az országban született, mint amelyik válogatottjának a mezében pályára lép(ett).

A 32 csapatból összesen hét olyan van, amelyben egyáltalán nincs nem abban az országban született labdarúgó. A vicc az, hogy például közöttük van az a Németország, amely címvédőként még a csoportból sem jutott tovább, és amit több elemzés szerint is a török származású labdarúgók (közülük főleg kettő, Özil és Gündogan) a torna előtti nem túl szerencsés gesztusa (találkoztak a Németországban nem túlzottan kedvelt török elnökkel) zilált szét.

(Csak az érdekesség kedvéért a további hat együttes: Brazília, Szaúd-Arábia, Irán, Kolumbia, Mexikó és Dél-Korea.) Ami a térségeket illeti, a legtöbb külföldön született játékos az afrikai válogatottakban játszik (28,7 százalék), ezt Európa követi 9,1 százalékkal.

A lista túlsó végén is érdemes elgondolkodni, hiszen a marokkói válogatott játékosainak közel kétharmada (61,5 százalék) más országban született, de a szenegáli válogatottban is 10 játékosból 4 nem Szenegálban látta meg a napvilágot.

Ami Európát illeti, a harmadik helyen nem a legjobb 4 közé jutott valamelyik csapat található, hanem Portugália (32,1 százalék), őket a svájciak (31) követik, de az elődöntős horvát válogatottban is 15 százaléknyi a külföldön születettek aránya.

Ami Belgiumnál (minden ellenkező benyomás ellenére) csak 3,8 százalék, és a francia válogatottban is csak 10.

A franciák

Franciaország esetében érdemes kissé elidőzni, annál is inkább, mert ez lehetőséget ad arra, hogy kissé elemelkedjünk a futballtól (ezáltal hátha az is tovább olvassa a posztot, akit nem érdekel a foci…), és megnézhetjük, mi mindent jelent a sport a bevándorlóknak, vagy az ő gyermekeiknek.

A francia válogatott ugyanis alighanem pontosabb képet ad a társadalom összetételéről (bár a tükör nyilván így is torzít), mint ha a politikai vagy a gazdasági elitet vennénk szemügyre.

Azt látjuk ugyanis, hogy az élsport, különösen a jól fizető labdarúgás, mindig kitörési pont volt a rosszabb helyzetben élők számára, így a kisebbségek nagyobb arányban képviseltetik magukat, mint a …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)