Az se mind hülye, aki nem lisztérzékeny, mégis gluténmentesen táplálkozik

A Mintel piackutató felmérése szerint a brit háztartások 15 százaléka kerüli a a glutén- és gabonatartalmú ételeket, tízből egy brit nem eszik glutént, a leginkább gluténmentes termékeket felölelő -mentes termékek piaca pedig 2017-ben 27 százalékkal nőtt – miközben cöliákiában, vagyis lisztérzékenységben mindössze a britek 1 százaléka szenved.

Esetükben teljes mértékben indokolt a gluténmentes étrend, tekintettel arra, hogy a régies nevén sikér tartalmazza azokat a gabonafehérjéket, amelyeket a szervezetük nem tolerál, és amire olyan immunválaszt ad, hogy attól olyan komoly gyulladások keletkeznek a bélrendszerükben, amitől hamar leépülnek a bélbolyhaik. Így szervezetük sokkal kevesebb tápanyagot képes felszívni, vagyis a fájdalmon túl is komoly egészségügyi hatása van gyógyíthatatlan, de gluténmegvonással kordában tartható betegségüknek.

De mi van a többiekkel?

Őket nem is övezi az a fajta lenézés és megvetés, ami a glutént nem fogyasztók az övéknél tízszer nagyobb csoportját kezdi körbevenni. Az ellenérzések valahol érthetők, a gluténmentes diéta, pláne azután, hogy olyan hírességek álltak az élére, mint Miley Cyrus vagy az agyhalottságra dollárszázmilliós bizniszt építő, vásárlóit konkrét veszélyekbe sodró Gwyneth Paltrow, valóban tűnhetett a korábbi táplálkozási baromságokhoz, a testkontrolhoz, Atkins-diétához, egyebekhez hasonló divathóbortnak. Még ha közben, panaszaikra tekintettel a gluténmentesen étkezőket immár nem cöliákiás gluténérzékenyként nyilván is tartja az orvostudomány.

Végül is, miért lett hirtelen az emberiség ekkora hányada érzékeny valamire, amivel évezredeken át semmi bajunk nem volt? Hát nagyanyáink bölcsessége szerint pont a nagy sikértartalom volt a jó kenyér titka.

Hát ez az.

Joanna Blythman, a Gaurdian újságírója nagy cikkben tárta fel, hogy a modern sütőipar meghallotta nagyanyáink tanácsát. 1964, de különösen az ezredforduló óta folyamatosan úgy nemesítik a gabonaféléket, hogy azok sikértartalma minél nagyobb legyen, mert így sokkal mutatósabb, felfújtabb, habosabb kenyereket tudnak sütni úgy is, hogy közben a hagyományos eljárásokhoz képest elenyésző idő, egy-két óra alatt jutnak el a liszttől a kész kenyérig.

A hatás fokozására ráadásul az ártatlannak tűnő “búzafehérje” címkével még pluszban is adagolnak glutént, vagyis a modern kenyérben sokkal, de sokkal több glutén van, mint akár abban, amit gyerekkorunkban ettünk – hogy nagyanyáink kenyeréről ne is beszéljünk. Cserébe teljesen kiesik a kelesztés, ami nem csupán a tészta emelkedése miatt volna fontos. A kelesztés valójában erjedés, az élesztő hatására már ebben a fázisban megkezdődik a gabona lebomlása, így amikor egy hagyományos, kovászos kenyeret eszünk, az már félig-meddig előemésztve jut a szervezetünkbe, ami így sokkal könnyebben bontja le azt, és veszi fel belőle a tápanyagokat.

Magyarán a nagyipari kenyér, ami az osztályrészünk, ugyan jól néz ki, de tápanyagban szegényebb, gluténban sokkal gazdagabb a hagyományos módszerrel, 16-24 óra alatt elkészülő kovászos kenyereknél.

Általában biztonságosnak elismert összetevők

Elképzelhető, hogy a megnövelt sikértartalom valóban panaszokat okoz olyanoknak is, akik nem szenvednek a tesztekkel kimutatható, örökletes cöliákiában? Hát az, hogy a modern mezőgazdaságban elképesztő mennyiségű vegyszert permeteznek a növényekre? A gabonaféléket például gyakran az aratás előtt pár nappal is glifozátozzák, mert az gyorsítja a termény száradását, megkönnyítve a feldolgozást. A glifozát bizonyítottan irritálja az emésztőszerveket, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség pedig a lehetséges rákkeltők közé sorolja.

Vagyis a kenyér, amit a legtöbben fogyasztunk, a megnövelt sikértartalom mellett nyomokban mérgeket is tartalmazhat. Hogy az adalékanyagokról, amivel …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)