Egyik délután jöttek a maszájok

Nem csak hogy jöttek a maszájok, de a Vaku villan blog szerzője be is invitálta őket az udvarba. A helyszín Zimbabwe – a kérdés csak az, hogy jön ide a paprikáskrumpli…

„Nagyon tradicionális banda, ez az első, ami szemet szúrt a szigeten, hogy vannak fickók, akik óriásiak, színes pink-vörös-lila kendőkbe csavarva járnak, a feketénél is feketébbek (gyönyörű a bőrük!), és mindig van náluk valami fegyver.

Ha nem kés, kard (de általában de), akkor minimum valami bunkósbot, ez hagyomány náluk. (Emiatt tűntek elsőre félelmetesnek, de mostanra már megszoktam.) Gyalogolnak, folyton látni őket az út szélén, mennek, mendegélnek, sosem stoppolnak, mint az összes többi ember. Mennek ráérősen.

Hozzánk azért jöttek, mert megemlítettük nekik a parton egy beszélgetés során, hogy hol lakunk, valamint, hogy vennénk ilyen motorgumiból újrahasznosított szandált, mint amiket ők hordanak.

Így aztán egyik délután eljöttek, és méretre vagdosták a szandikat. Amikor kinyitottam a kaput, ott toporogtak mind a négyen, akikkel a parton taliztunk vagy 10 nappal korábban.

Megpróbáltam megcsinálni a kézfogást, amire akkor tanítottak minket. Nem könnyű, ahogy összefogod a kezed velük (szkanderfogásban) csettinteni kell hármat. Nekik könnyen megy, ugyanis nyurga huziga mind, és az kezük is extrém hosszú. Jókat nevetnek, ahogy próbálom csinálni a töpszli ujjaimmal.

Szóval bejönnek, mutatom a kanapét, leülnek a földre. Nevetnek Simbán (ez Dávid, mert szőke, és mert oroszlánt jelent), ahogy előkászálódik a házból, jókedvűek, harsányak.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Csinálgatják a cipőket, közben kávét főzök. Nem tudni, szeretik-e, amikor megkérdezem kérnek-e, kicsit olyan, mintha nem értenék, pedig alapvetően jól beszélnek angolul.

Hát lemondtam a karkötőről, amit a szandál mellé terveztem még, ugyanis időközben nagyon felment az áruk… Ki sem fizettük az egészet, de mondták, semmi gond, majd eljönnek máskor is, és odaadjuk a maradékot, plusz hátha akkor veszek karkötőt is… Ügyes kereskedők.

Este paprikáskrumplit főzök. A világ szégyene, hogy nagy multikulti csajsziként ezt valahogy mindig előszedem, a lecsóval együtt, de egyszerűen ez az, amit mindenhol el lehet készíteni.

Úgy tűnik, a krumpli, a paradicsom, a paprika, a hagyma és a kínai göndörleves az, ami tényleg meghódította a világot. Főztem már Afrika másik partján is, a Karib tengeren, és biztos főztem volna Thaiföldön is, de ott nem volt konyhánk.

Meg szükség sem a főzésre, ott tényleg bírnék éveken át úgy enni, hogy nem kell főznöm semmi magyarost. Utána azért elrágcsáljuk a kardamomos pisztáciás édességet, aminek a nevét elfelejtettem, nehogy teljesen elmagyarodjunk itt Afrikában…

A teljes posztot némi plusz kalanddal itt olvashatjátok el.

Nem az a kimondottan álmodozó hely

(Fotó: wikimedia/Clarke Dhana)

A Egyik délután jöttek a maszájok bejegyzés először a Határátkelő jelent meg.

…read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)