Készpénz nélkül Japánban?

Az ázsiai ország legtöbbünk fejében egy hihetetlenül fejlett, a digitalizációban élen járó helyként él. De akkor miért számít még ma is utópiának a készpénz elhagyása? – tette fel a kérdést az Adlersson blog ott élő szerzője.

„Hogy a készpénzhasználat miért vált ennyire rögeszmévé a világ jelenlegi harmadik legnagyobb gazdaságában, arról könyveket lehetne megtölteni (a hitelezés, így pl. a hitelkártyák intézményével kiegészítve meg pláne), de alant egy kis magyarázat. (…)

Személy szerint én az első dél-koreai látogatásom alatt szembesültem azzal, hogy a Japánban található, készpénzen túlmutató infrastruktúra mennyire szegényes.

Dél-Koreában gyakorlatilag nem találkoztam olyan üzlettel, étteremmel, ahol ne lehetne legalább kártyával fizetni, kezdve a Lotte áruházaktól a koreai háborús veterán házaspár által fenntartott bulgogi falodáig, ahol minimum két bankkártya terminált is megfigyeltem.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Japánban ezzel szemben a napi/heti rituálék részét képezi az „okane o orosu”, vagyis a készpénzfelvétel, annak ellenére, hogy az itt eltöltött négy évem alatt azért érezhetően nőtt a bankkártya elfogadóhelyek száma.

A japán készpénzhasználat dominanciájának egyik fő oka, hogy míg ATM-ből rengeteget találunk, addig a kártya elfogadóhelyekre ez már nem áll.

Ebből pedig következik, hogy a készpénzt könnyű bankszámlára helyezni (tekintve, hogy gyakorlatilag minden ATM rendelkezik ezzel a funkcióval) és könnyű is hozzáférni ahhoz, hiszen ha nincs a közelben bankfiók, a milliónyi „convenience store”-ok egyikében biztosan megtaláljuk a számunkra szimpatikus automatát.

S ebből kifolyólag, minek vesződne egy kis vagy közepes méretű cég a kártyás fizetéshez tartozó infrastruktúra fenntartásával, ha elég csak az utca túloldalán lévő 7-Elevenbe átküldeni a vevőt, ahol ugyanúgy hozzáfér a pénzéhez.

A bankoknak egyébként szintén nem éri meg nagyon ennyi ATM-et fenntartani, hiszen egy-egy bank akár évi 760 milliárd yent (kb. 1,93 billió forint vagy 4,2 darab 4-es metró) is költhet az automata üzemeltetésére, őrzésére stb.

Van azonban egy relatíve különleges oldala a japán gazdaságnak, melyet az ún. okoskártyákkal bonyolított tranzakciók jelentenek. Ezek az okoskártyák Japán-szerte különböző néven futnak, pl. Hokkaidón „Kitaca”, a Kantó-régióban „Pasmo”, illetve a JR East által terített „Suica”, a Kansai-régióban, Ószaka és Kiotó körül „ICOCA”, Kyushun pedig „Sugoca” fedőnevek alatt találkozhatunk velük.

A különböző cég által értékesített kártyák azonban a legtöbb esetben kompatibilisek egymással, köszönhetően annak, hogy valamennyi ilyen kártyába ugyanúgy a Sony-féle FeliCa technológia kerül, így pl. a Kantó-régióban használt PASMO Ószakában, vagy Fukuokában is bevethető. (…)

Egy olyan társadalomban próbálják megtörni a készpénz dominanciáját, mely láthatóan messze elmarad az e téren jóval rutinosabbnak mondható USA vagy Kína mögött.”

A teljes, ennél jóval részletesebb posztért ide kattints!

Mit szeret egy magyar Japánban?

A Készpénz nélkül Japánban? bejegyzés először a Határátkelő jelent meg.

…read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)