50 éves a Peugeot 504

A második világháborút követő két évtizedben az autóipar volt a fejlett nyugati világ egyik nagyütemben fejlődő iparága. 1951-ben az össztermelés kevesebb, mint 7 millió darab volt. 1960-ban már 13 millió, egy évtizeddel később 22,7 millió gépjármű gördült le a szerelőszalagokról. A francia Peugeot átalakulása, amely az idén 50. születésnapját ünneplő 504-gyel teljesedett ki e trend tökéletes illusztrációja.

A Peugeot az 1950-es évek közepén elkezdte bővíteni kínálatát. Az 1960-tól gyártott, Pinin Farina-formatervű 404-gyel sikerült olyan modellt piacra dobni, amely Európán kívül Afrikában, Dél-Amerikában és Kanadában is sikeres lett. A 504, amely egy ideig párhuzamosan készült a 404-es modellel újabb piacokat nyitott a francia cég számára.

A Peugeot 504 első gipszmakettjei még 1964-ben készültek el. Az időközben Pininfarinára átkeresztelt olasz stúdióban Aldo Brovanore és csapata a korábbi típusoktól radikálisan eltérő irányvonallal próbálkozott, míg a francia designerek a 404-t próbálták tovvábfejleszteni. A cégvezetés a Pininfarina-féle megoldás mellett voksolt.

Az 1968. október 3-13 között megrendezett 55. Párizsi Autókiállítás egyik sztárja lett az 504, amelynek premierjén Charles de Gaulle államelnök is részt vett. Az új típussal nem csupán a 404 vásárlókörét próbálták megtartani, de olyanok érdeklődésére is számítottak, akik egy Citroën ID20 vagy egy Mercedes-Benz W115 megvásárlásán gondolkodtak. Az olyan műszaki megoldások, mint az elöl-hátul független felfüggesztés, a tárcsafékek és a fogasléces kormánymű is e törekvést jelezték. Ehhez járult hozzá a Peugeot építési minősége. Az 504-t úgy tervezték meg, hogy a legrosszabb utakon is kényelmes utazást kínáljon, de a dinamikusan fejlődő európai autópálya-hálózaton se valljon szégyent, mint egy valódi Grand Tourer. S az ilyen hosszabb utazásokon az alapfelszerelésként kínált napfénytető is jól jött.

Az 504 1,8-literes porlasztós alapmotorja 82 lóerőre volt képes. Aki kifinomultabb erőforrásra vágyott, az a 97 lóerős, befecskendezéses változatot vásárolta. Mindkét motorhoz kézi- és automata váltót is lehetett kapcsolni. A kéziváltó karja az akkori szokásoknak megfelelően a kormányrúdon kapott helyet.

Az európai szakújságírókat lenyűgözte a Peugeot újdonsága, amelyet az Év Autójának választottak.

1969. márciusában érkezett a kupé és a kabrió, mindkettő a Pininfarina cég mestermunkája. E két karosszériaváltozat talán legnagyobb erénye, hogy kívülről csak nyomokban hasonlítanak a limuzinra. A négy fényszórós orr, a kecses sziluett, az egyedi műszerfal a váltót magába foglaló középkonzollal rendkívül vonzóvá tették a párost. A Pininfarina a karosszériák gyártásának jogát is megkapta. Így az 1970-es években Torinóban az Alfa Romeo Spider mellett Peugeot kasztnikat is előkészítettek; utóbbiak végszerelése Sochaux-ban zajlott.

1970-ben a motorválaszték vadonatúj, kétliteres 93 lóerős benzinmotorral, annak 104 lóerős benzinbefecskendezéses változatával, illetve egy 65 lóerős, 2,1-literes dízelmotorral bővült. A kormánykereket is áttervezték. Ráadásul már kombikarosszériás 504-t is lehetett vásárolni Familiale, Break és Commerciale kivitelben.

Az 504-t az 1970-es években folyamatosan csinosították, illetve néha lecsupaszították.

1972-től a korábbi kormányváltó helyett már padlóváltót alkalmaztak. Egy évvel később az olajválság …read more

Source:: Autoszektor.hu

(Visited 1 times, 1 visits today)