Csak a nyilvánvalót mondja ki a depresszióról, épp ez benne a radikális

A világ mentális egészsége válságba jutott, minden országban egyre súlyosabb probléma a depresszió és a krónikus szorongás. Nemrég jelent meg a Lancet orvosi szaklapban egy erről szóló tanulmány a téma 28 szakértőjétől, akik szerint a mentális egészség kezelésében sokkal rosszabb a helyzet, mint a fizikai egészségében, és ez rengeteg szenvedéshez vezet. A fejlett világban a depresszió lett a munkahelyi hiányzások egyik vezető oka, az antidepresszánsok fogyasztása pedig meredeken emelkedik.

Mindez önmagában is elég figyelemreméltó, különösen azzal együtt, hogy az emberiség akkor jutott lelki válságba, amikor egyébként a jóléte rengeteget javult. Ezzel a témával foglalkozott 2018 egyik legnagyobb vitát kiváltó könyve, amit Johann Hari brit újságíró írt Lost Connections (Elveszett kapcsolatok) címmel. A legkülönfélébb helyeken idézett könyv alaptétele pedig nagyjából az, hogy

mi van, ha ezek a mentális betegségek nem rendellenességek, hanem teljesen természetes reakciók arra a világra, amit kialakítottunk magunknak?

Hari maga is több mint egy évtizeden át szedett antidepresszánsokat, élete meghatározó része volt, hogy újra és újra próbál tenni valamit a mindent felemésztő szorongás és fájdalom ellen. Orvosai jellemzően biológiai okokkal magyarázták a problémát, és arról beszéltek neki, hogy a szerotonin alacsony szintje, és a kémiai egyensúly hiánya okozza a szenvedését, ezt pedig gyógyszerekkel kezelni lehet.

Hari viszont azt tapasztalta, hogy átmenetileg ugyan segítenek a gyógyszerek, hosszabb távon viszont nem – és hasonló lehetett a társadalom tapasztalata, mert miközben például Amerikában 65 százalékkal emelkedett az antidepresszánsokat szedők száma 15 év alatt, a depresszió nem lett ritkább, sőt.

Így elkezdett dolgozni egy másik magyarázaton. Világszerte interjúzott kutatók sorával, akik azzal a megközelítéssel mennek szembe, hogy a depresszió egyszerű biológiai történet volna. Aki depressziós, vagy krónikusan szorong, az nem egy elromlott gép, hanem ember, akinek kielégítetlen alapvető igényei vannak, írja Hari. Az embernek vannak alapvető fizikai igényei, étel, ital, biztonságos hely, tiszta levegő, ezeket a fizikai igényeket pedig a jelenlegi világrend minden korábbinál jobban ki is elégíti, sokkal kevesebb éheznek például, mint bármikor. De vannak lelki igényeink is: kötődés másokhoz, a közösség érzése, az értelmes munkavégzés igénye, a megbecsültség, közelség a természethez. Ezeknek a lelki igényeknek a kielégítésében már egyáltalán nem olyan jó a kultúránk.

Hiányzik a közösség

A történelem egyik legmagányosabb társadalmában élünk, írja Hari. Az általa idézett egyik adat szerint az Egyesült Államokban rendszeresen felmérik, hány közeli barátja van az embereknek, és míg korábban 5 volt a leggyakoribb válasz, a kétezres évekre ez 0 lett. Ez nemcsak amerikai probléma: korábban mi is írtunk arról, hogy a magyar fiatalok az egyik legmagányosabbak Európában.

A magány sűrű szmogként nehezedik a kultúránkra,

írja, ennek pedig súlyos hatásai vannak: az akut magányosság olyan stresszel jár egy ember számára, mintha fizikailag megtámadnák, egészségügyileg pedig az elhízással azonos hatású.

Az egyik alapvető beteljesületlen igény tehát a kötődés és a közösség iránti vágyunk, ami teljesen természetesen vezet depresszióhoz. Az emberi fejlődés során jellemzően azok maradtak életben, akik együttműködtek, hatékony csoportokat alkottak, közösséget szerveztek. (Erről Yuval Noah Harari is sokat ír.) Amikor valaki elszakadt a csoportjától, az jellemzően azt jelentette, hogy veszélyben van. A mai ember az első, aki közösség helyett inkább egyedül akarja megoldani …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)