A múzeum, ami erőssé tesz

Bár a fájdalom nem múlik, időnként még egyszer és még egyszer át kell élni ahhoz, hogy más-más megközelítések segítsék a tisztánlátást. Így vagyok ezzel a várpalotai Trianon Múzeum kapcsán is. Sokszor jártam ott, de most magammal vittem Szupkai Gábort, hogy a jeles tollforgató kommentálja a látottakat. Ezek az ő gondolatai.

„Sokszor állítunk emléket dicsőséges dolgoknak, de kudarcainkra és fájdalmainkra is emlékeznünk kell. Ezek tesznek minket erőssé, lelkünket pedig szinte legyőzhetetlenné. Legnagyobb fájdalmunk emlékhelye ez. Falai között kínokat élünk át, a düh marcangolja lelkünket, mégis büszkén léphetünk ki az ajtaján. Mert ugyan Trianon határokat rajzolt családok és barátok közé, de ezek a vonalak csak térképen léteznek.

A várpalotai Trianon Múzeum annak az ezerszer elátkozott diktátumnak, annak az éjfekete napnak meséli el minden másodpercét, és mutatja be minden szereplőjét. Az elképesztő gyűjtemény olyan részletes, olyan szívbe markoló, annyira kézzelfogható közelségbe hozza 1920. június 4-ét és az azt követő időket, amire nem lehet eléggé felkészülni. Magával ragad, és nem ereszt. Minden egyes szoba, minden egyes vitrin és fotó előtt állva az érzelmek fékevesztett özöne zúdul ránk. Csak megpróbáljuk átérezni mit éltek át azok a magyarok, akik azon a napon délután fél öt előtt, magyar földön állva mondhatták magukat magyarnak, majd néhány perccel később már ugyanaz a föld »idegen” volt számukra. Viszont az idő azóta bebizonyította, hogy ezek a testvéreink még mindig magyarok, éljenek a térképek szerint akár Romániában, Szlovákiában vagy Ukrajnában.

Vannak a múzeumnak olyan szobái, ahol azon gazemberek képei találhatóak a falakon, akik mindezt végrehajtották. Düh, fájdalom, büszkeség, szeretet. Ilyen hatást gyakorol ránk a Trianon Múzeum.

Kilencvenkilenc éve lüktet ez a be nem hegedő seb. Ami nekünk is fáj, de a határon túli magyaroknak kínkeserves csak igazán. Akik 99 év után is magyarnak vallják magukat, és oly szeretettel látnak minket minden találkozás alkalmával. És nekünk is szeretnünk kell őket, mondjon bárki bármit. Ettől lesz ez a múzeum egyben a családi és testvéri szeretet múzeuma. Bizonyíték arra, hogy Trianon, és a kitalált határok sem választhatnak szét minket. Érdemes tehát ellátogatni ide. Sőt! Ide el kell látogatnia mindenkinek, kinek szíve kicsit is magyar. És ha végigjárta ezt a páratlan kiállítást, garantáltan büszke lesz. Mert magyarnak lenni jó”.

…read more

Source:: Lokal.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)