Filmkritika: Góliát

Roland (Joakim Sällquist) egy lepukkant svéd iparvárosban dealerként tartja el családját. Néhány hét múlva tizenhat hónapra börtönbe kell vonulnia, és mivel a felesége egészségi állapotára hivatkozva munkaképtelen, úgy dönt, hogy a legidősebb fiának kell helyettesítenie őt, amíg letölti a büntetését. A tizenhét éves Kimmie (Sebastian Ljungblad) azonban kerüli az erőszakot, és inkább az egyik barátnőjével tartana egy közeli településre, hogy ott gyakornokként dolgozhasson. Abból a fizetésből azonban nem tudná eltartani az édesanyját, a húgát és az öccsét.

Peter Grönlund első nagyjátékfilmjéhez hasonlóan ezúttal is a svéd jóléti társadalom perifériájára szorult emberei közül választotta ki főhőseit. Kimmie-ék egy olyan helyen élnek, ahol a munkalehetőségek korlátozottak, miközben a befizetendő csekkek csak gyűlnek az asztalon és a hitelbehajtók is folyamatosan az emberek nyakában lihegnek. A boldogulni próbáló lakosoknak két választásuk van, ha nem sikerül legális munkát találniuk, amiből meg tudnának élni: elmennek egy másik városba, vagy beállnak drogot árulni. Roland is dolgozott ott, ahova Kimmie szeretne bejutni, és bár nem tudjuk, hogy miért, de végül mégis piti bűnöző lett belőle. A feleségénél is inkább csak kifogásnak tűnik az egészségi állapot, mint valós indoknak a munkaképtelenségre, így megdöbbentő módon a saját kamasz fiukat kényszerítik bele abba, hogy drogárusként tartsa el a családját bő egy évig.

Kimmie egyáltalán nem erőszakos típus, próbálja kerülni a konfliktusokat. Amikor az egyik iskolatársa, akivel korábban összeverekedett, mert a csúfolta a családját, azt követeli tőle, hogy adja oda neki a kabátját, inkább teljesíti a fiú követelését, minthogy belemenjen egy újabb bunyóba. Roland kollégái és barátai ezért puhánynak tartják őt, aki nem képes átvenni az apja helyét, ezért folyamatosan elvárják tőle, hogy kegyetlen tettekkel bizonyítsa rátermettségét. Kimmie azonban igyekszik ezekből a szituációkból kihátrálni: átadja a drogért kapott pénzt, de amikor az egyik ismerőse kevesebbet ad neki a kelleténél, nem keménykedik. Az elsőfilmes Sebastian Ljungblad kiválóan jeleníti meg azt a vívódást, amin egy kamasz fiúnak kell keresztül mennie, amiért egy ekkora terhet ilyen feltételekkel ultimátumként raknak rá a szülei. Kimmie szíve szerint megpróbálkozna a közeli városban a tisztességes munkavégzéssel, és imádott húgát is arra biztatja, hogy minél jobban tanuljon, de éppen miatta nem tud egyszerűen hátat fordítani a családjának.

A Matthias Schoenaerts-et megidéző Ljungblad mellett a színészként szintén debütáló Joakim Sällquist is kiváló a látszólag kegyetlen apaként, aki keménységre akarja nevelni a fiát néha egészen különös módszerekkel. Peter Grönlund remek érzékkel szövi egyszerű történetét úgy, hogy összeszorul a szívünk Kimmie kálváriáját látva, majd a hideg is kiráz bennünket, amikor a fiú elfoglalja a helyét az apja fotelében.

A Góliát egy tehetséges és szociálisan érzékeny rendező megrázó erejű felnövéstörténete egy fiatal színésszel a főszerepben, akire szintén érdemes lesz még odafigyelni a jövőben.

…read more

Source:: Mosaiconline

(Visited 1 times, 1 visits today)