Fejest ugorva Amerikába

Kriszta és párja szó szerint fejest ugrottak az amerikai életbe. Négy évük summája talán az is lehetne, hogy ugyan alapos tervezés nélkül is bele lehet vágni a határátkelésbe, de azzal a saját dolgunkat is megnehezítjük. Nekik mindenesetre sikerült egyenesbe jönni!

„Üldögéltem egyik nap a nappalinkban és azon töprengtem, milyen hosszú utat tettünk meg azóta, mióta megszületett bennünk az elhatározás, hogy útra kelünk és elhagyjuk Magyarországot.

Először akkor merült fel ez a kérdés, amikor a párom munkahelyén (NAV-VPOP) ki kellett függeszteni a NENYI-t (Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat). Ez emlékeztette őt egy – történelem órán tanult, nem is olyan régi – rendszerre, amiben nem szívesen venne részt.

Az elhatározása teljesen biztos lett, amikor nem sokkal később kihirdették az Alaptörvényt. Hivatásos állományú lévén otthon csak annyit mondott, hogy „Ha erre nekem fel kell esküdnöm, akkor leszerelek.” Nem kellett, de megkezdődött a munkahely átszervezése. A gyakorlat ma már mindenhol ismerős az országban.

Én németes révén többé-kevésbé kizárólag Németországban gondolkodtam. OK, évekig tanultam, használtam irodában otthon angolt is, de igazán komfortos a német volt nekem.

A párom évek óta angolozott – inkább kevesebb, mint több sikerrel. 25 évvel azelőtt ő is tanult németet, de soha nem használta. Ha döcögve is, az angol valamivel jobban ment neki. De mi legyen a koncepció? Hová menjünk, és mit csináljunk odakint?

Mit csináljunk és hol?

Pár éve beindított vállalkozásom egyre jobban ment, és megnyitottunk egy új ágazatot, ami hiány volt az országban. Logikus tervnek tűnt, hogy kint is vállalkozást csinálunk. De amíg az újra felfut, addig is élni kell valamiből.

A párom 21 évnyi irodai munka után (informatikai alsegéd-helyettes ) nem tudott ugyanabban gondolkozni az angol miatt. Kitalálta, hogy még otthon megszerzi a buszvezetői jogosítványt, begyakorol egy kicsit, és ha minden kötél szakad, akkor kint azt fogja csinálni. Legalábbis egy darabig.

Szóval a „mit csináljunk” nagyjából megvolt, de még nem tudtuk, hogy hol. Buszvezetői gyakorlat híján baloldali közlekedés nem jött nála szóba. Tehát Anglia, Ciprus, Málta, Ausztrália és ezek társai kiestek.

Az Európai Unió területére a jogosítványon felül kell egy ún. Gépjárműkezelői Igazolvány (GKI), amit 5 évente meg kell újítani, az még újabb 100 000.- Ft-ba került volna. Utólag visszatekintve ez jóval olcsóbb lett volna.

De Európában jobboldali közlekedéssel rendelkező országban sehol nem beszélnek angolul (mármint hivatalos nyelvként).

Egy lehetőség maradt

Szóval mi jöhet szóba? A „merjünk nagyot álmodni” – felkiáltással elkezdte nézni a legálisan (!) Kanadába és az USA-ba jutás lehetőségeit. Nem vagyunk híresek, nem vagyunk csúcsmérnökök, nem vagyunk olimpiai bajnokok, az égvilágon senkink sincs kint.

Tehát csak egy lehetőség maradt: USA zöldkártya-lottó (próba – szerencse alapon). Ezért 2011-től elkezdett pályázni. Tudni kell azt, hogy ha egy házaspár egyik tagját kihúzzák, automatikusan mehet a másik is.

Háromszori (ez három évet jelent) próbálkozás után 2014-ben beérett a gyümölcs, vagyis kihúzták a 2015-ös évre. Ez minket lepett meg a legjobban, hiszen mostantól az egész életünk a feje tetejére fog állni, mindent át kell szervezni.

A bevándorlási vízumkérelem beadása után 2015 márciusára kaptunk interjúidőpontot. Ezután leszerelt a munkahelyéről és átigazolt hozzám a vállalkozásba, ahol időközben az új ágazat elég jól prosperáló kis üzlet lett. (Az első online pénztárgépek egyike hozzánk is befutott természetesen. :-D)

Ezzel párhuzamosan lelkesen olvastuk …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)