Sulikaja amerikai módra

Megkezdődött az iskola, amivel megkezdődött az iskolai kaják időszaka is. Ami engem illet, sok jó emlékem nincs arról, amit anno étkeztetés címen műveltek velünk (a helyzet azóta sem javult, ha jól látom). Amerikában sok szempontból más a helyzet – hogy jobb vagy rosszabb, azt mindenki döntse el Zsuzsa írása után!

„Szeptember lévén jópár posztot feldobott a Facebook az iskolás-óvodás közétkeztetésről, drágulásról, minőségről.

Mivel csak három éve lakunk külföldön, a régi reflexek még bennem élnek. A legelső gondolat: „Úristen, de mázlisták!”. Pedig gyűlöltem az ebédbefizetést, időre, pontosan kiszámolva biztosítani az összeget, természetesen készpénzben…

Aztán ahogy a vezérhangya elindult, jöttek a gondolatok. Igen, oviban még kvázi jó volt. Na elsősorban nem a minőség, de legalább a csordaszellem. Bár emlékszem, bizonyos menüsor már önmagában elvette a fiam kedvét az oviba meneteltől.

(Itt szeretném leszögezni, hogy maga az egész témakör nagyon gyerek-helyszín és szülőfüggő. Nem vagyunk egyformák, és senkit nem szeretnék megkülönböztetni, csak mert szereti vagy nem a menzás kosztot).

Nem tudom, mi a helyzet az általános iskolában, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nem szeretném, ha a gyerekem drága pénzért kapna vacak kaját, meg se enné, kidobná és közben éhes és nyűgös lenne. Ennél rosszabb kombináció nincs is.

Ugyanakkor itt és most azért visszasírom néha az ebédbefizetést, mert visszagondolva milyen egyszerű volt…

Mi kerüljön a dobozba?

Mesélek kicsit arról, mi van most helyette. Még egy fontos dolog: ne általánosítsunk! Ez itt és most van, lehet, hogy egy másik városban, másik államban meg másképp.

Szóval 3 éve kezdődött, amikor kiköltözünk családunkkal Boston mellé. A nagyobbik fiam itt kezdte az első osztályt, nulla nyelvtudással. A másik dolog, ami nulla volt: az én tapasztalatom.

Hogyan terelgessük gyermekünket egy olyan iskolarendszerben, amit nem is ismerünk? Mindenesetre tájékoztattak arról, hogy kell egy hátizsák meg egy „lunchbox”, uzsonnásdoboz, ebédtároló – bárhogy hívhatjuk. Meg egy kulacs.

Ha talpraesett konyhatündér-kreatív anyuka vagy, meg vagy mentve, de én nem vagyok ez a típus. Marad a Google. Ki is adott számtalan tippet, mit is csomagolj: formára vágott szendvicsfalatok formára vágott zöldségkékkel, zellerszárra ültetett mazsola, nyers brokkoli, karfiol és héjában zöldborsó?!

Az én kakaóscsigán, sajtos kiflin és Balaton-szeleten szocializálódott gyermekemnek ez nagyobb sokk lett volna, mint a nyelvtanulás…

Nem baj, szétnézek a boltban. Kifli és zsemle ugyan nincs, de hopp, mennyi müzliszelet. Az jó is, egészséges is, gondolja a naiv magyar anyuka, de nem. Merthogy nem tartalmazhat semmilyen magvat. (Földimogyoró, mandula, kesu… diákcsemege… mind-mind felejtős).

Alma! Hoppa van alma, az alma az jó! Az első időben nagyon pazarló életet éltem. Rengeteg papírszalvéta, kis zacskó, nagy zacskó esett áldozatul saját gyakorlatlanságomnak.

Jégakku az uzsonnás dobozba

Aztán persze felszállt a köd, kezdtem megismerni a lehetőségeket: műanyag dobozok mindenféle méretben, felszereltségben és mintában. Szivárgásmentesen zárható, variálható, mosogatógépben mosható.

Vagy termosz (idáig csak nemrég jutottam ám el!), ami melegen tart. Van itt minden, csak meg kell találni, fel kell fedezni. Van külön jégakku, amit az uzsisdoboz egy zsebébe tehetsz és nyáron hidegen tartja a doboz tartalmát.

A kistesó, aki 7 hónapos volt, amikor ide jöttünk, már preschoolba jár. Ő ugye már ezen szocializálódott: viszi a kis hátizsákban a dobozát, benne az elmaradhatatlan alma ( :D), nyers brokkolifalatka, répa, pár falatka popcorn, tortilla chips, néha egy nápolyi …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)