„Minden fontos, amitől az ember önálló tud lenni” – beszélgetés Gombás Judittal az akadálymentes életünkről

Akadálymentesítés az előadó-művészet területein II. címmel konferenciát tart a Magyar Színház október 14-én. A szakmai fórumon Dr. Gombás Judit, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának egyetemi adjunktusa “Vizuális művészetek és audionarráció, avagy: a művészet valóban mindenkié?” címmel tart előadást.

Az akadálymentesítés nyilván nem csak rámpákat jelent, hanem szemléletet is. Egyre többen látják be a süllyesztett járdák vagy a mozgólépcsők, liftek fontosságát. Nem mondhatod, hogy nincsen fejlődés.

A járdasüllyesztés a kedvencem. Ma már tényleg mindenki felmondja, mint a leckét, hogy a magas járdaszegély rossz a kerekesszékeseknek és a babakocsisoknak is, miközben csak a Ferencvárosban, ahol lakom, gyakran azért kerülök életveszélybe, mert ugyan nincsen járdaszegély, de nincsen előtte az a taktilis jelzés sem, amiből tudhatnám, hogy álljak meg és ne menjek egyenesen az autók alá. Ezért fontos, hogy globálisan nézzük az akadálymentesítést.

Egy kalap alá vesszük az összes fogyatékos érdekét?

Még a nem fogyatékos emberekét is. Az akadálymentesítés mindenki érdeke és mindenkinek jó. Ha eltöröd a lábadat, ha átesel egy szemműtéten, ha akármilyen okból bizonytalanná válsz, vagy ha megöregszel, és neked is jó, ha elférsz, mert nem parkolnak az autók a járdán és neked is jó, ha nem csúszol el az utcán, ha elég nagyok és kontrasztosak a feliratok. Rengeteg példát hozhatnék. Kerámialapos tűzhelyet szerettem volna vásárolni, de érintőképernyős, vizuális kijelzős és nem beszél. A nagymamám is képtelen lenne megtanulni.

Ne is mondd! Alig hiszem, hogy számítógépes alapguru vizsgát kellene tennie mindenkinek, aki bármely hétköznapi eszközt használna, de azt se hiszem, hogy ne lehetne valamivel többet belebindzsizni, és már beszélne is. Gondolod, hogy megdrágítaná? De ne essünk bele az ageizmus bűnébe, a vakok általában jól használják a beszélő kütyüket.

A telefonom remek. Lassan kaphatnék a gyártótól kedvezményt, mert annyit reklámozom.

Résen kell lennetek, mert pokoli sebességgel fejlesztenek és minden újat meg kell tanulnotok.

Néha nagymamának érzem magam, mert képtelen vagyok annyi mindent megtanulni. Az okostelefonnál még lelkes voltam, de az új számítógépemet inkább nem nyitom ki, csak ne kelljen belemerülnöm az új fejlesztésekbe. Miközben belátom, hogy százszor egyszerűbb átrágnom magam egy app használatán, mint megvennem a századik nagyon drága vakoknak fejlesztett eszközt, ami megmondja, hogy milyen színű a pulóverem és illik-e a nadrágomhoz.

Igazán fontos ez?

Nekem fontos, mert szeretek harmonikusan öltözködni és gyakran elfelejtem, hogy melyik ruhadarabom milyen színű. Bár sosem láttam színeket.

Ezt itt most föladom, és inkább nézzük onnan, hogy mi fontos?

Minden fontos, amitől az ember önálló tud lenni. Nem is a vakok kedvéért találták ki a színfogó kendőt, de amióta létezik, válogatás nélkül dobálgatom a ruhákat a mosógépbe és hálás vagyok érte.

Nagy büszkeségem nekem a Magyar Színház audionarrációs programja, különösen azért, mert hozzám közelálló vak is tesztelte és elégedett volt. Nem tudom neked elmesélni, mennyire utálok úgy színházat nézni, hogy közben sutyorognom kell az akciókat. Ráadásul zavarok is mindenkit. Szerinted ez ma már egy szakma?

Talán igen. Vannak szabályai, tanulható, bár vannak szubjektív elemei és mindegyikre fel lehet készülni.

Szubjektív miben?

Ha az audinarrátorok a …read more

Source:: bdpst24

(Visited 1 times, 1 visits today)
Advertisements