20 éve tűnt el nyomtalanul a svájci tehénpásztor, aki a borneói őserdők legismertebb védelmezője volt

A kilencvenes évek elején a svájci Bruno Manser volt a világ egyik leghíresebb környezetvédő aktivistája, miután gyakorlatilag egyedül képes volt arra, hogy a nyugati közvélemény figyelmét a borneói Sarawak államban zajló őserdőirtásokra irányítsa. Manser, aki kiugrott alpesi pásztorból lett a világ másik felén élő őslakos közösség tiszteletbeli tagja, idővel a malajziai kormány esküdt ellenségé is vált.

Ma már valószínűleg kevesen emlékeznek rá, de volt pár év, amíg a borneói őserdők ügye tényleg az egyik kiemelt globális környezetvédelmi ügy volt: nemzetközi bojkottfelhívások, Károly herceg és Al Gore által támogatott kampányok és hatalmas médiafigyelem követett mindent, ami ezekben az erdőkben történt.

A nyugati sajtóban a svájci Tarzannak is nevezett Manser életéről idén egy könyv és egy film is megjelent, és hosszan írt elképesztően kalandos életéről az ismert ázsiai tudósító, Richard Lloyd Parry is a London Review of Booksban.

A svájci tehénpásztor az őserdőben

Manser hat éven át, 1984 és 1990 között élt együtt a világ egyik utolsó, a külvilágtól még mindig elzárva élő törzsével, a penanokkal. És teljesen beilleszkedett: ugyanolyan ágyékkötőt hordott, mint a törzs vadászó tagjai, rászokott a kígyó és majomhúsra, és segített elejteni is az állatokat mérgezett nyilak és köpőcső segítségével.

A Svájcból az őserdő közepére költöző férfi története már ennyiben is érdekes lett volna, de ugyanebben az időszakban egyre hevesebb tempóban kezdték el fakitermelő vállalatok kivágni a borneói őserdő fáit, nemcsak rengeteg állatfaj otthonát, de a penan törzs lakhelyét is veszélyeztetve. Manser a malajziai faipari óriásvállalatok elleni harc legismertebb alakja lett, miközben a malajziai kormány hajtóvadászatot indított ellene.

Manser 1954-ben született Bázelben, és kezdetben nem sok minden utalt arra, hogy egykor majd nemzetközileg is ismert környezetvédő és őslakosaktivista lesz. Apja egy vegyi üzemben dolgozott, és Parry által idézett visszaemlékezések szerint kemény kézzel nevelte fiát. Aki iskolásként vonzódni kezdett a korszak hippimozgalmai iránt, hogy aztán 19 évesen a gyakorlatba is átültesse, amiről addig csak olvasott: ekkor három hónap börtönre ítélték, mert nem volt hajlandó részt venni a kötelező katonai szolgálatban. Bírósági feljegyzések szerint az ügyében eljáró bíró is arra jutott, hogy Manser számára a materiális javak nem olyasvalamik, melyeket megérdemelnék a védelmet és a szolgálatot.

Bruno Manser 1997-benFotó: AP

A börtön után az orvosi egyetemet kezdte el, de nem sokáig bírta, nem sokkal később már az Alpokban volt, ahol tehénpásztornak állt. Pár év után váltott a birkákra, és ekkor kezdett el részletes naplót is vezetni, amit aztán élete végéig folytatott, sokat segítve így az életrajzíróinak. Ezekből az írásokból tudni, hogy mennyire nem találta helyét a modern nyugati világban. Önként vállalt magánya nem töltötte el boldogsággal, de közben nem vágyott arra sem, hogy másokkal legyen együtt, párkapcsolatot sem akart. Tíz …read more

Source:: 444.hu – Aktuális

(Visited 1 times, 1 visits today)
Advertisements