Egy panelház titkai

A vékony falakon átszűrődő panelhangok olykor nemzetközi szomszédság ügyeibe tekintenek betekintést, amint arról Marton Péter e heti írása is megemlékezik.

Marton Péter: Klasszikusok másként (novella)

„…nem kívánjuk a privát szférájukat megsérteni, de biztosak lehetünk a teljes kölcsönösségben… ők is ugyanúgy hallhatják a mi beszélgetéseinket…”

Tikász Gáspár Bendegúz: Panelhangok #02, Debreciner.hu, 2019. június 28.

Te a Bűn és bűnhődést olvasod, én meg azon tűnődöm, melyik résznél tartasz – a balra hajtott oldalak vastagságából ítélve valahol Marmeladov színre lépése után járhatsz, és akkor kibontakozott már az az egzisztenciális borzalom, amit az állandó nélkülözés börtönében vergődő emberek élete jelent az egymásból nyíló, közösségi jellegű, tizenkilencedik századi pétervári bérlakásokban,

és azt gondolnám, hogy szerencsések vagyunk, mert lámpaoltás előtt mi tökéletes nyugalomban olvasgathatunk, amikor a falakat rengető erővel felhangzik, és rám cáfolni látszik, hogy „ёб твою мать”, azaz (kb.) „job tváju máty” (felszólítás közös tevékenységre az illetékes édesanyával):

veszekedés robban ki alattunk, éppen most, ironikus módon, mondhatni, bár ez hülyeség, hiszen az orosz bérlők (férj, feleség + 1 db gyerek) döntése, hogy az alattunk lévő lakást vegyék ki albérletnek, aligha volt ironikus természetű, kellett nekik egy hely, a veszekedésük pedig abszolúte komoly, nem csak azért történik, hogy én ironizálgassak itt, és előkerül benne mindenféle jelentőségteljes érv,

például az, hogy „я работаю весь день”, vagyis „én dolgozom egész nap”, meg hogy „всегда ты начинаешь”, „mindig te kezded”, ezek csak azok, amik világosan felhallatszanak, önmagukban nyilván nem adnak reprezentatív képet;

jut eszembe, mesélted is, hogy a múltkor már kirobbant egyszer egy ilyen perpatvar közöttük, csak én átaludtam;

felidézem ezt, neked pedig beugrik erről, hogy még az előtt az eset előtt hetekkel, egy baráti sörözésből hazaérve éppen én meséltem neked, hogy a lépcsőházban felfelé jövet láttam az orosz férjet, amint a lakásuk ajtaja előtt üldögélt búslakodva, mintha kizárták volna, ezek szerint mégiscsak zajlik náluk az élet, még ha eddig nem is figyeltünk rendesen oda;

ha választhatunk, nekik pedig mindenképpen hajba kell kapniuk, lehetőleg így, az esti olvasgatás idejében tegyék ezt, mint most is, a Bűn és bűnhődés aláfestéseként, pont így lesz jó, olyan ez, mintha 4D-ben fogyasztanánk a világirodalmat;

ennek örömére kimegyek a vécére, és amíg ott ülök, hirtelen a kedvenc Viktor Coj-számom gitártémáját kezdi fütyülni az orosz férj alattunk, nyilván maga is a toalett-trónon ültében – hatalmas ez a szám, fíling hegyekben, én is fütyörészni kezdek hát, és most már interakció van, a másik fél érzékeli, hogy kórusba léptünk, és lelkesebben fújja,

a kósza gondolat, hogy mindkettőnknek vannak alsó és felső szomszédaink (neki a vietnámiak, nekünk pedig Csenge, a szótlan lány a hatodikról), nem veheti el a lelkesedésünket.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Ebben az országban élned és halnod kell?

A Egy panelház titkai bejegyzés először a Határátkelő jelent meg.

…read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)
Advertisements