Listázható kellemetlenségek külföldön

🙁

Listázható kellemetlen tapasztalatok adódhatnak külföldön is, idehaza is, de minden relatív – csak az a kérdés, mennyire széles kitekintésben nézzük a határátkelők tapasztalatait

Marton Péter: Level tízezer (novella)

Erzsébet ismét Londonban, ismét az unokaöccsök látogatása van soron, de Balázs közben lelépett egy jól fizető munka miatt, és már Edinburgh-ban dolgozik, marad tehát Dávid, aki (talán a több egyedüllét hatására?) kifejezetten szószátyár lett azóta, hogy a legutóbb látta, és szinte megszakítás nélkül beszél, miközben ülnek az ünnepi jelleggel fogyasztott kocsmai fish and chips felett,

ami nem volna baj, de ráadásul felvett egy rossz szokást is, merthogy rengeteget panaszkodik, és hozzá káromkodik – főleg a Brexit körül akadt el nála a lemez, ahogy ő mondja, ezek a britek „buziskodnak”, meg „faszoznak”, és ilyen függő helyzetben lenni nem fair, mi több, azoktól, akik felelősek érte, „köcsöggyíkság level ötven”,

Erzsébet pedig örül, hogy a köztük lévő korkülönbség ellenére a fiú a bizalmába fogadta annyira, hogy ne érezze a szókészletének a frissítésére vagy módosítására késztetve magát, de azért ez már egy picit sok lesz,

nekilát tehát, hogy elmondjon egy történetet – mostanában sokat foglalkoztatja ez az eset, és érzékeltetheti Dáviddal, hogy vannak ebben a világban a Brexitnél rosszabb dolgok is:

„Mióta idős, nyolcvannégy éves régészkollégámat lefejezte az Iszlám Állam Szíriában, sokat figyelem az ottani történéseket, és annyi borzalom van ott, hogy ahhoz képest ezek múló bosszúságok, Dávidkám, hidd el – vegyük például ennek a szegény Mohammednek az esetét, nemrég volt a hírekben, nőtlen volt, harmincéves múlt, de a nagyapja házában élt a szüleivel együtt Dajr ez-Zaurban, aztán muszáj volt valami megélhetés után néznie, és mivel azt a várost három frakció lőtte rommá, helyben nem nagyon akadt munka, elment hát Libanonba, határátkelő lett, téglát rakott építkezéseken, ahogyan te is, csak ő feketén persze, és alig tudott valamit megtakarítani, aztán 2017-re már stabilnak tűnt annyira a helyzet odahaza, hogy elinduljon vissza, és be is engedték az országba, de miután átlépte a határt, letartóztatták, kényszersorozott lett, fegyvert adtak a kezébe minden különösebb kiképzés nélkül, ő pedig inkább szökni próbált, mielőtt harcolnia kellett volna, ám dezertőrként elfogta az ottani titkosrendőrség, és zsoldosok kezére adta azzal, hogy az Iszlám Állam elfogott harcosa, azok meg boldog együgyűséggel nekiláttak példát statuálni rajta: megverték, egy pörölykalapáccsal csapkodták körülötte a földet, hogy rettegjen, mert mindjárt összetörik a csontjait, aztán ezt meg is tették, végül fejbe verték, elvágták a torkát, levágták a fejét, a karjait, a lábainál fogva fellógatták, a testébe üzeneteket véstek, pózoltak előtte, és felgyújtották – ennyi volt az ő élete, nem volt senki, aki csak a kisujját mozdítsa érte… szóval azt akarom ezzel mondani, hogy amíg vigyázni tudunk egymásra, amíg van, aki törődjön veled, addig azért nem lehet olyan rossz a helyzet!”,

adja elő egy szuszra, és látszik, hogy a fiúra nagy hatással van, amit mondott,

mert Dávid szájában lelassul a falat, elkomorodik, és vagy egy perc után nyel egy nagyot, hogy mielőtt a söréért nyúlna, összeszűkülő szemekkel nyilvánítsa ki a véleményét: „Nahát, fúj, micsoda szarcsírák ezek, level tízezer!”, majd egy kis gondolkodás után: „Már elnézést, csak most olvasok egy könyvet, a 2068-at Örkényi Ádámtól, anya küldte, és ez …read more

Source:: Határátkelő

(Visited 1 times, 1 visits today)
Advertisements