Egyelőre túl rövid volt a járvány ahhoz, hogy össztársadalmi hatása legyen – a II. világháború öt-hat évig tartott

„A karantén alatt minden egyes nap muszáj volt valami ebédet rittyentened, közben dolgoznod kellett úgy, hogy kilenc és dél között nem mehettél boltba – aztán fél egykor megjelent a család, hogy mi a mai ebéd. A főnököd is bizalmatlan volt, hogy nem jártál be, ezért nem napi nyolc, hanem inkább tizenkét órára való feladatot adott és kért számon rajtad. Vagyis teljes volt a zűrzavar a 30-50 közöttiek fejében az elmúlt hónapokban. De ennyi idő akkor is kevés volt ahhoz, hogy megváltoztassa a hozzáállásunkat a világ és a többi generáció dolgaihoz” – mondja Steigervald Krisztián kutató, a Partvonal Könyvkiadó gondozásában nemrég megjelent Generációk harca című könyv szerzője. Interjú.


Cikkek százainak témája a baby boomerek és az Y generáció szembeállítása. Nem ugrasztja össze még jobban a két korosztályt, hogy még ennek a magyarázó, felvilágosító könyvnek is az lett a címe: Generációk harca?

Nem én választottam a címet, de a kiadó megengedte, hogy panaszkodjak emiatt, ez volt a kompromisszum. Mondtam nekik, nem erről szól a könyv, nincs benne harc. Szerintem a megértés az alapja, hogy utána lehessen tenni dolgokat. Az én nagy szívfájdalmam, hogy mint elsőkönyves írónak, nem hagyták, hogy beleszóljak a címadásba. De legalább mellétehettem a Hogyan értsük meg egymást? alcímet.

Rögtön a könyv elején előjön az alapkülönbség: míg a legidősebb mai generációk alapvetően bezárkóznak, és a világért sem dobnák ki a tízéves lekvárt, addig a mai harmincasoknak kamrájuk sincs. Nem gondolod, hogy most ez az alapvetés és sok minden másik, amit a könyvben leírtál, megdől egy pandémia miatt? Hiszen elkezdtek a harmincasok is kenyeret sütni, paradicsomot termeszteni az erkélyen.

A könyvben is azt írom, hogy a generációhoz való tartozás nem életkori kötelező viselkedés, nem arról van szó, hogy konkrétan azt csinálja az ember, amit a kutató mond.

Csak generációs jegyek vannak, amelyek viszont nem egy-egy korosztályhoz tartozó egyéneket pozicionálnak más korosztályokhoz képest lejjebb vagy feljebb, hanem az adott időszakot határozzák meg a teljes társadalomban.

Vagyis lényegében egy tapasztalati élménygyűjteményről van szó – márpedig 2020 nagy tapasztalás mindenkinek. Bár ha most véget ér a járvány, akkor nem hagy akkora nyomot. Hat-nyolc hét maszkban, az még felejthető. A kovászt már ki is dobta a többség. Egyelőre túl rövid volt a járvány, hogy össztársadalmi hatása legyen – a II. világháború öt-hat évig tartott. Annyi már átalakít.

  Vörös festékkel öntötték le Horthyt
Az elsőkönyves szerző, Steigervald Krisztián. Fotók: Sebestyén László

És ha mondjuk szeptembertől visszatér a
járvány, nyomában komoly gazdasági válsággal, tömeges elszegényedéssel és
munkanélküliséggel?

Annak már lehet össztársadalmi, átmosó hatása. Méghozzá főleg a fiatalok körében, akik ezt a pár hónapot könnyen kibekkelték, mondjuk visszaköltöztek a szülőkhöz – de ez nem maradhat így éveken át. A mi generációnknak már van krízisélménye, legutóbb a 2008-as válság, előtte a 2001-es, az idősebbeknek pedig esetleg az, hogy a rendszerváltás környékén elveszítették a munkájukat. Vagyis mi már valamennyire tudjuk kezelni az effajta helyzeteket, az Y generáció viszont egyáltalán nem. Nem éltek még át hasonlót sem, emiatt is állnak úgy a munkához, ahogy.

Azt mondod, mindössze ennyi az oka, hogy
gyakran váltanak munkahelyet? És ezért gondolják úgy, hogy lojálisnak lenni nem
kifizetődő?

Nekik egyetlen tapasztalatuk az, hogy a munkaerő értékes, …read more

Source:: Forbes.hu

      

(Visited 1 times, 1 visits today)
Advertisements
Sugárvédelmi szolgáltatások