Van úgy, hogy nemcsak a házasulandók életének meghatározó pillanata az esküvő, hanem történelmi jelentősége lesz egy-egy frigynek, mert felér a társadalmi egyenlőség kinyilatkoztatásával, vagy éppen egy adott pillanatban a remény szimbólumává emelkedik.
Lucy Stone és Henry Blackwell: a nő, aki megtartotta a nevét
Amikor a rabszolgaság megszüntetéséért és a nők szavazati jogáért küzdő Lucy Stone és harcostársa, Henry Browne Blackwell 1855-ben összeházasodtak, még vitatták, hogy a nők egyenrangú társai a férfinak a házasságban. Lucy Stone-t azonban nem olyan fából faragták, aki annyiban hagyta volna ezt. A nő a 19. század közepének ismert szüfrazsettje volt, és a rabszolgaság megszüntetésének egyik élharcosa. Így ismerkedett meg későbbi férjével, Henry Browne Blackwell-lel is 1853-ban.
Két évig ellenállt a férfi ostromának, majd a pár 1855-ben házasodott össze. A ceremónián a pár bemutatott egy olyan aláírt dokumentumot, amely az ellen az elv ellen lázad, hogy a feleség a férfi tulajdona lenne. Néhány nappal később Massachusetts állam, ahol az esküvőjüket tartották, törvénybe iktatta a nők önállóságát, ami addig precedens nélküli eset volt. Bár Stone eredetileg felvette férje nevét az esküvő után, egy évvel később visszatért leánykori nevéhez. <Egy feleségnek nem kell a férje nevét viselnie. A nevem az identitásom, nem szabad a nőknek ezt elveszíteniük” – mondta Lucy Stone. Mindkét lépés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nőjogi mozgalmak végül elérjék a kitűzött céljukat, és a nők szavazati jogot kapjanak Amerikában. Ám ennek 1920-as bevezetését sem Stone, sem férje nem érte már meg.
Gena Turgel, a bergen-belseni menyasszony
Gena Turgel a bergen-belseni koncentrációs tábor foglya volt, amikor a brit hadsereg felszabadította a tábort. A nő és az egyik felszabadító katona, Norman Turgel szerelme és házassága a remény szimbólumává vált a második világháború végén. 1945 áprilisában ismerkedett meg Gena Goldfinger a brit katonával, Norman Turgellel, aki a tábor felszabadításáért felelt.
Rövid udvarlás után a két fiatal már 1945 októberében eljegyezte egymást, majd rövidesen az esküvőt is megtartották. Gena esküvői ruhája a brit légierő egyik ejtőernyőjének selyemanyagából készült. Ekkor kapta a belseni menyasszony nevet, és a holokauszt túlélőjeként vált a remény szimbólumává. Gena Turgel még férje 1995-ös halála után is harcolt az antiszemitizmus ellen, a brit fiatalok körében ismeretterjesztő munkát végzett, hogy jobban megismerhessék a második világháború borzalmait. „Az én történetem egy túlélő története, annak a hatmillió embernek is a története, akik ezt nem tudják elmondani. Voltam, vagyok és mindig annak a tanúja leszek, hogyan gyilkoltak meg tömegesen embereket, és romboltak le szisztematikusan egy civilizációt” – mondta 2018-ban Londonban a holokauszt emléknapján.
Mildred és Richard Loving szembement a rasszizmussal
Mildred és Richard Loving gyermekkori barátok voltak, együtt nőttek fel a virginiai Central Pointban. Mildred afrikai-amerikai és indián származású volt, míg Richard fehér. Nem sokkal szerelmük kezdete után Mildred teherbe esett, és a két fiatal úgy döntött, összeházasodnak. Ám Virginia állam az egyik legszigorúbb …read more
Source:: Marie Claire
