Az első fizetett őr Gulyás József vörsi lakosú halászmester volt, mert ő ismerte legjobban a nádvilág minden rejtett zegét-zugát, 1922-ben állt munkába.
Korábban a nemesi rangon lévő urak kalapját kócsagtoll díszítette, ez akkor egy rangot jelentett. A Kis-Balaton nagy területe a Festetics uradalom része volt, régebbi feljegyzésekből tudjuk, hogy rendeletben adták ki, éves szinten milyen mennyiségben kell dísztollakat begyűjteni a birtok területén. Ezeknek a tollaknak a madarak násztevékenysége idején van szerepük. Nos, érthetők, hogy miért csappant meg akkor az országos kócsagállomány.
Csokonai Vitéz Mihály: Az állatok dialógusa című művében, maga a kócsag mondja el ironikus véleményét azokról akik e tollat viselik: „De valami nem-tudom-mi különös jóval kell bírni ennek a mi tollunknak, mellyet mi ártatlanúl, minden büszkeség nélkűl viselünk, a több madártársaink között. Ők pedig kevélységre és haszontalan fitogtatásra hordozzák kalpagjokon, amint egy kócsag beszéllette tegnapi gyűlésünkben, aki elevenen elfogattatván, látta, miként fűznek belőle nyalka bokrétákat, millyen dagállyal lóggott sok üres főkön, éppen mint az éretlen tököcskén az ő elszáradott, de még le nem hullott virágszála, s az volt a legderekabb ember, akinek leghosszabb s legvastagabb bokrétája volt.”
A költőpárok száma csak a hetvenes évek elején kezdtek el növekedni. Ma már szinte mindenki ismeri e madarat, hisz a természetvédelem szimbólumává vált, láthatjuk a védett területeket jelző táblán. Vonuló madár, azonban mint a fehér gólya, így a nagy kócsag is egyre gyakrabban áttelel nálunk, ilyenkor a nagyobb tarlókon láthatjuk őket, ahol sok a mezei pocok. Mozdulatlanul, szinte kiguvadó szemekkel lesik, várják leendő zsákmányukat. A balatonedericsi Nádas-mezőn, a Balaton-part még nagyobb nádasaiban és a tihanyi félszigeten lévő Belső-tónál költ, általában telepesen. Ez utóbbi a legjobb hely, hogy zavarás nélkül megfigyeljük a kócsagokat, nem kell mást tennünk, mint kiülünk a Kiserdő-tető páratlan kilátást nyújtó szirtjére, és lám alattunk elterül a nádrengeteg, melyben megannyi hófehér pontként feltűnik a nagy kócsag.
Évente csak egyszer költ, akkor 3-4 nagyon szép kékeszöld tojást rak, a fiókák majdnem egy hónap alatt ki is kelnek, és kicsivel több mint egy hónapot töltenek a fészekben.
Érdemes egy repülő nagy kócsagot megnézni, véleményem szerint repte a legnagyobb nyugalmat árasztja a szemlélő számára. Napjainkban már nincsenek nemesek, megjegyzem madarunkat a századelőn még nemes kócsagnak hívták – nem véletlenül. Megszűnt a kócsagtollgyűjtés, így állománya, ha lassan is, de növekszik idehaza.
A faj fokozottan védett státuszt érdemelt ki, pénzben kifejezett értéke 100 000 forint.
…read more
Source:: National Geographic
