Mit ettek az indián gyapjas kutyák?

A salish gyapjas kutya egy spicc jellegű, apró termetű, hosszú szőrű fajta volt, amelyet valószínűleg sok ezer éve tenyésztettek a salish népcsoportba tartozó amerikai őslakosok. Nemrégiben két tanulmány is foglalkozott e fajtával, illetve az őslakosok kutyáival. A Scientific Reports-ban megjelent tanulmány kimondottan e kutyafajta étrendjét vizsgálta, a Journal of Anthropological Archaeology folyóiratban közzé tett tanulmány szerzői pedig az északnyugati partvidék régészeti kutyaleleteinek összehasonlítását végezték el.

A gyapjas kutyák lenyírt bundájából igen fontos, ünnepi célokat szolgáló szövetek készültek, a fajtát a többi „közönséges” kutyától elkülönítve tartották, hogy megakadályozzák a speciális tulajdonságuk (a különleges szőrzetük) eltűnését. A kutyagyapjúból készült holmik státusszimbólumok voltak, és csak a vezetők viselhettek ilyen ruhadarabokat. Az értékes holmikat házasságkötéskor, névadáskor és rituális táncok során viselték, illetve értékes cseretárgy vagy ajándék volt. A múzeumi tárgyak vizsgálata igazolta, hogy a szövetek kutyaszőrrel készültek (s emellett növényi rost, illetve a nagyon nehezen beszerezhető vad hegyi kecskék gyapja fordult még elő bennük). A gyapjas kutyákat évente kétszer lehetett nyírni, a szőrük nemcsak hosszú volt, hanem igen dús aljszőrzet is jellemezte őket.
E kutyákat a speciális testfelépítésük miatt lehet elkülöníteni a többi kutyától a régészeti leletekben. A fehér ember megérkezése után ide is eljutottak azonban az olcsóbb juhokból kinyert gyapjú, illetve egyéb textil alapanyagok, miatt a gyapjas kutyák kipusztultak.

Dylan Hillis a kezében a gyapjas kutya koponyájával
Forrás: University of Victoria

 

Annak ellenére, hogy a kutya igen gyakori háziállat volt Amerikában, igen keveset tudunk arról, hogy mivel etették őket az őslakosok. A kanadai nyugati partvidéken korábban élt emberek gyapjas kutyái, egy korábbi vizsgálat szerint, elsöprő többségben tengeri hal és tengeri emlős eredetű eleségen éltek, még a partoktól több száz kilométerre lakó kutyák is. Egy másik vizsgálatban arra jutottak, hogy egyaránt ettek halat és szárazföldi állatok húsát is, ahogy a velük élő ember is. Számos kutatás jutott hasonlóképpen egymásnak ellentmondó eredményre. Egy, a kanadai Victoria Egyetem szakembere, Dylan Hillis vezette kutatócsoport a tseshaht őslakos népcsoporttal együttműködve most nemcsak egy régészeti helyszín leleteit vizsgálta, hanem átfogó elemzést végzett számtalan, 300-3000 éves korú lelőhely adataiból. 14 helyszín kutyacsontjainak és a velük élt emberek csontjainak stabilizotóp-elemzését végezték el, és nem meglepő módon arra jutottak, hogy helyszínenként eltért a kutyák (és az emberek) étrendje. A néprajzi adatok szerint a kutyák a nekik odavetett élelmiszer-feldolgozási maradékokon éltek, így pl. a halak belein. A partoknál élő kutyák kizárólag tengeri táplálékon éltek, míg a partoktól távolabbiak néhány százaléknyi szárazföldi állatból eredő táplálékot is kaptak. Hasonló étrenden élő kutyák más, szintén tengerparti régiókban is voltak, így például Alaszkában, Kaliforniában, vagy épp a japán Hokkaido szigetén.

  A hegyi gorilláknál létezik jó szomszédság

Brit Columbia part menti szigetvilága, ahol a salish népcsoport élt, és persze velük a gyapjas kutya is.
Forrás: University of Victoria

 

A másik, kanadai-amerikai közös kutatás általánosságban mérte fel a kutyák helyzetét a régió egykor élt őslakosai körében, és összehasonlította a vad kutyafélék csontozatát is a háziállatokéval. Összesen 172 ezer egyedi emlőscsont-maradványt vontak vizsgálat alá, ezek az északnyugati régió 210 régészeti lelőhelyén kerültek elő az elmúlt 55 évben. A kutatók megjegyezték, hogy alapvetően bonyolult a kutyákat a vad kutyaféléktől megkülönböztetni a csontleletek …read more

Source:: National Geographich

      

(Visited 1 times, 1 visits today)