A Dél-Floridai Egyetem vezette csapat egy jéggel teli lávabarlangot vizsgált az El Malpais Nemzeti Emlékhely területén – számol be a Phys.org. Bogdan Onac és kollégái a mélyedésben található szenet elemezték, és arra jutottak, hogy a helyiek a nagy aszályok idején a barlangok mélyéről szerezhettek be olvadékvizet.
150-950 között a térség lakói megszenesedett anyagokat hagytak hátra – a korabeliek tűzzel melegítették fel a jeget, hogy ivóvízhez jussanak. A kutatók úgy gondolják, hogy a szárazságok óriási hatást gyakoroltak az ősi pueblók társadalmára, mezőgazdaságára és migrációjára. Onac és kollégái a barlang vizsgálata alapján megállapították, hogy a térség a korszakban legalább öt nagy aszályt tapasztalt. Onac szerint lenyűgöző látni, hogyan találta föl magát az ember, amikor az éghajlatváltozás feladat elé állította. A szakértő hozzátette, a jelenlegi éghajlati átalakulás fenyegeti a környezeti és régészeti bizonyítékok helyszínét, ugyanis a barlang jege folyamatosan olvad.
Egyes kutatók már korábban is arra gyanakodtak, hogy az El Malpais-i barlangnál található nyomok vizet kereső emberektől származnak. A mostani vizsgálat az első, közvetett módon datált bizonyíték arra, hogy Amerika délnyugati részén az emberek lávabarlangokból nyertek ki vizet.
A csapat a 2200 méteres magasságban fekvő barlangot tanulmányozva öt aszályos periódust különített el egy 800 éves időszak alatt. Az üregben egy olyan jégdarabot is azonosítottak, amely feltételezhetően egykor egy jóval nagyobb jégtömeg része volt. A kutatók szerint a normál években, a szezonális jég olvadása után az őslakosok a barlang bejáratánál is találhattak vizet, a melegebb esztendőkben azonban mélyebbre kellett merészkedniük.
A felfedezés meglepő, hiszen Onacék eredetileg csak a helyi jégmintákat akarták vizsgálni a korai éghajlat rekonstruálásához. A szakértők nem számítottak rá, hogy az emberek nyomait is észlelik majd az üregben.
…read more
Source:: National Geographich
