Véget ér egy korszak: szétszerelik az Arecibo Obszervatóriumot

2017-ben a Maria hurrikán kártételét követően még rengeteg javítási munkálatot elvégeztek, és egy időre rendeződni látszott az obszervatórium finanszírozási helyzete is, legalábbis rövidtávon. A National Science Foundation (NSF, az USA nemzeti tudományos alapja) fizette a működési költségek jelentős részét, azonban hosszú évek óta vitáztak arról, hogy erre meddig lesz még lehetőség. A hurrikánt követően az NSF csökkentette a fenntartásba ölt összegeket, helyette a NASA és néhány egyetem fizette a hiányzó több millió dollárt, az obszervatórium azonban továbbra is az NSF tulajdona maradt. A fő fenntartóvá a Közép-Floridai Egyetem (UCF) vált, ők is beszámoltak az obszervatóriumot érintő döntésről.

Ahogyan számos másik, szintén sok évtizede épült intézmény esetén is, túl sokba került a folyamatos javítással együtt számítandó fenntartás, úgy az 57 éves Arecibo-i létesítmény felett is eljárt az idő. Az elmúlt hónapokban több alkalommal is olyan sérülések történtek, amelyek ellehetetlenítették a további működést.

A 2020NK1 jelű kisbolygó radarképe, az Arecibói Obszervatórium egyik utolsó fontos csillagászati felfedezése részeként született 2020. július legvégén.
Forrás: Arecibo Observatory/NASA/NSF.

Az obszervatóriumot még a hidegháború idején abból a célból építették meg, hogy igen erős radarja révén észlelhesse az USA felé közeledő ellenséges rakétákat. Az 1960-as évek elején a Cornell Egyetemhez került, és Edwin Gordon jóvoltából csillagászati megfigyelésekre alakították át, s része volt az idegen civilizációk jeleit kutató programnak is. Radaros mérései segítségével rengeteg, a Föld közelében elhaladó kisbolygó és üstökösmag méretét, alakját tudták meghatározni. Hozzájárult az első exobolygó-felfedezésekhez is, illetve 1993-ban a fizikai Nobel-díj is az itt végzett munkákért járt. Az obszervatórium egyik fő feladata a Föld-közeli égitestek megfigyelése volt. E téren a legutolsó izgalmas megfigyelése a 2020 NK1 jelű kisbolygóra vonatkozott, amelynek méretét és alakját határozták meg az arecibói radar segítségével, valamint más fontos pályamegfigyeléseket végeztek. Az aszteroidáról a korábban rendelkezésre álló információk szerint 2086-2101 között 1:70 000 lehet az esélye a földi becsapódásának. Az új adatokat a szerencsének is köszönhették: július végén az Isaias hurrikán gyorsan áthaladt a terület felett és nem okozott károkat; ellenkező esetben nem tudták volna lefolytatni a méréseket. A mérések segítségével a kisbolygóról meglévő ismereteken annyit sikerült pontosítani, hogy kiderült, a belátható jövőben nem kerül veszélyes közelségbe bolygónkhoz. Ez a mérés is igazolja, hogy mennyire fontos munkát végzett az arecibói rádiós obszervatórium.

  Jellegzetesen ívelt híd Skóciában

Drónos vizsgálatokkal megállapították, hogy további kábelek gyengültek meg veszélyes módon, lásd a függőlegesen látható drótkötél kábelt.
Forrás: University of Central Florida

 

2020. augusztusában (amikor egyébként még javában zajlottak a 2017-es hurrikán okozta károk javítási munkálatai) történt az első olyan kábelhiba, amely az antennatányérban is kárt okozott, és az okát nem sikerült rögtön megállapítani. Hamarosan kiderült azonban, hogy az egyik segédkábel kicsúszott a tartójából, az azonban nem derült ki, hogy miért. Nem sokkal később, november 6-án a 9 cm vastag főkábel szakadt el, teljesen váratlanul, s további súlyos károk keletkeztek az antennatányérban. Ez ugyan nem kicsúszott, hanem simán elszakadt, azonban ugyanabba a tartó toronyba volt ez is bekötve, mint az augusztusi hibáért felelős kábel. A mérnöki vizsgálatokat követően kiderült, hogy a kábelt a szakítószilárdságának csupán a 60 százalékát elérő terhelés érte, ráadásul teljesen nyugodt időben, vagyis …read more

Source:: National Geographich

      

(Visited 1 times, 1 visits today)