2015-ben egy csapat az ugandai Murchinson Falls Nemzeti Parkban végezte a szokványos zsiráf-felmérését, amikor belefutottak egy szokatlan küllemű fiatal núbiai zsiráfba (Giraffa camelopardalis camelopardalis). Az állatnak megvolt a jellegzetesen hosszú nyaka, azonban a megszokott kecses, hosszú lábak helyett rövid, tömzsi lábakon állt. Az állatot a rá következő években is rendszeresen látták, a kora alapján feltehetően még nem ivarérett, fiatal felnőtt.
2018-ban Namíbiában egy farmhoz tartozó területen bukkant fel az az angolai zsiráf (Giraffa giraffa angolensis), amelyik hasonló külső jegyeket viselt. A farm tulajdonosa szerint ez az egyed 2015-ben született, és legutóbb 2020 nyarán találkoztak vele. Az ugandai állat a Gimli, a namíbiai a Nigel nevet kapta, mindketten hímek. A két törpe egyedhez hasonlóval eddig egyik zsiráf-felmérés során se találkoztak, mindkét állatnál a végtagok rövidsége volt a feltűnő eltérés, e zsiráfok teljes testmagassága a normálnak mintegy csak a fele volt.

A zsiráf-felmérések során rendszeresen ugyanazokat a terepeket járják be a kutatók, s minden egyes zsiráfról felvételeket készítenek. Mivel az állatok a mintázatuk alapján jól elkülöníthetőek, ezért így lehetőség van az egyes egyedek életének nyomon követésére is. A standard technikával készült fotók alapján fel lehet mérni az állatok méretét is, az egyes testrészeik hosszát, így a fejlődésük is követhető. Ezt a technikát használta fel a Zsiráfvédelmi Alap két kutatója, s ez alapján született meg a két törpenövésű zsiráfról szóló tanulmányuk is, amelyet a BMC Research Notes szakfolyóirat tett közzé.

A fotók alapján végzett mérésekből kiderült, hogy mindkét állatnak aránytalanul rövidebb volt az orsócsontja (radius) és a kézközépcsontja (metacarpus). Ez arra utalt, hogy a két zsiráf törpenövésben szenved, ez pedig vadállatoknál szinte példa nélküli jelenség. A pontos csontozati arány méréseket mind az ugandai, mind a namíbiai felmérések összes állatán elvégezték, kiszámolták az adott populáció átlagos csontarányait, s ezek alapján készültek az összehasonlítások, a megfelelő korosztályba tartozó egyedekkel összevetve. A két állatot egymáshoz is hasonlították, és nem ugyanolyan arányúak voltak a végtaghossz-eltéréseik, így kérdéses az is, hogy azonos okból alakult-e ki náluk a törpenövés.

Jól ismert ez a fejlődésbeli elváltozás a háziállatoknál, számos kutya, szarvasmarha, disznó, stb. esetében észlelték már, azonban vadállatoknál (főként felnőtteknél) rendkívül ritka, eddig csak egy skóciai szarvas és egy sri lankai elefánt esetéről volt tudomásuk a szakembereknek.

Az ugandai nemzeti park zsiráfállománya ma kb. 1500 egyedből áll, ám a csapat az 1980-as években egy súlyos népességcsökkenésen esett át az akkor dúló ugandai polgárháború miatt, ekkor csupán 78 egyedre zuhant az állományuk. Ennek ellenére a korai genetikai adatok szerint nem volt jelen a csapatban a beltenyészet nyoma.

A zsiráf csontozatán a felmérések során a standard fotókról kimért testrészek.

Forrás: BMC Research Notes

 

A háziállatoknál a törpenövés csökkenti a túlélési esélyeket, mivel a vadállatoknál nincsenek erre vonatkozó adatok, ezért a két esetből lehet csak következtetéseket levonni. A zsiráfok esetében az első életév a legkritikusabb, ekkor az egyedek 66 százaléka elpusztul, ám a mi két törpénk ezt jócskán túlélte. Ebben lehet, hogy az is közrejátszott, hogy Ugandában igen alacsony a ragadozók jelenléte, a namíbiai magánterületen pedig egyáltalán nincsenek. A megfigyelések alapján …read more

Source:: National Geographich