Mit mutat meg a koronavírus a politikai trendekről, mit mond el a jobboldali és nem jobboldali politikusokról? – így foglalható össze a kérdéskör, amely állandóan vissza-visszatért a Schmidt Mária-féle XXI. Századi Intézet által szervezett szerda délutáni online konferencián. Amit azért volt érdemes követni, hogy megtudjuk, vajon a NER szellemi háttéremberei, ideológusai milyen következtetéseket vonnak le az elmúlt időszak európai politikájából, illetve az orbáni járványkezelésből, és ezt a kettőt hogyan kötik össze.

Még ha nagy meglepetésre nem számíthattunk is a kormányközeli szereplők vagy egyenesen fideszes politikus által előadottak alapján, az álláspontok ismerete hasznos lehet, mert feltehetően ez lesz az a narratíva, amely most jó ideig, egészen akár a jövő évi választásig ömleni fog sorvezetőként, tanulságként, politikai esszenciaként a NER nyilvánosságának különböző csatornáin. És amely narratíva messzemenően igazolja Orbán Viktor járványkezelési stratégiáját, dacára a tragikus halálozási statisztikának. Mindezt persze úgy, hogy a résztvevők nem ejtik ki Orbán nevét, bár végig róla beszélnek. (A konferencia címe egyébként az ehhez képest távlatosabb Európa a 21. században volt.)

A cselekvő politikus reneszánsza

A századvéges G. Fodor Gábor első állítása az volt:

a koronavírus valójában egy kontextustörő jelenség.

Ezalatt a politikai filozófus azt értette, hogy a koronavírus abba a helyzetbe tört be, azt a helyzetet verte szét, amelyben az úgynevezett bürokratikus kormányzás lett az idea és a norma. Ez szerinte liberális termék, ahogy a jólét folyamatos fokozása, illetve a liberális demokrácia győzelmét hirdető elvek is azok. A bürokratikus kormányzás kifejlesztése végeredményben „felszabdalta a politikust, a politikusokból bürokraták lettek, akik egy vég nélküli beszélgetésbe kezdtek az elvekről” cselekvés helyett.

Ezt leplezte le a koronavírus egyebek mellett.

A bürokratákkal szemben áll G. Fodor szerint a cselekvőképes politikus, aki nem a rutin, a bürokratikus reflex oldalán áll, hanem felismeri a koronavírus által felvetett nagy kérdéseket, és ezekre próbál megoldást adni. A fő kérdés pedig az, tudtuk meg, hogy

élet vagy gazdaság?

Ugyanis amíg megjön a vakcina, „addig az emberek szabadságát korlátozni kell”, ám ezt úgy kell megtenni, hogy a szabadságigény csak „korlátozottan sérüljön.” Azaz

egyszerre kell kezelni a vírust, miközben az emberek azt szeretnék, hogy visszakapják a régi életüket.

Egyszerre kell a jövőről beszélni, a jövő, a normális élet felé tekintve politizálni, közben mégis biztonságot teremteni.

Van-e ideális megoldás ebben a nagy egyensúlyozásban? – teheti fel a kérdés tulajdonképpen bárki. G. Fodor válasza egyértelmű: sajnos nincs.

Van viszont realista válasz.

A cselekvő politikus épp erre gondol, ez alapján dönt, és próbál kompromisszumra jutni. Ezzel szemben „mit csinál a bürokratikus kormányzás? Semmit alapvetően” – mondta. Utóbbira ugyanis az a jellemző, hogy „nem szeret, nem tanul, nem szorong”, mert nem érintkezik a hétköznapi élettel. Éppen ezért nem is gondol rá.

A koronavírus a bürokratikus kormányzás természetét leplezi le, és a cselekvő politika, illetve a realista iskola reneszánszát hozza el,

vélekedett.

G. Fodor Gábor szerint a koronavírus egy sor jelenség kudarcát bizonyítja: a liberalizmusét, mert miközben korlátozták az emberek szabadságát, nem tudta megfékezni a vírust, de jelenti a globalizmus, a szép új világ kudarcát, és természetesen a bürokratikus kormányzásét is.

„Mit igazol a vírus? Azt, hogy a liberalizmus nem működik. Ezzel viszont kinyílik az út az illiberális, a keresztény demokrácia előtt, …read more

Source:: 24.hu