Ethan Hawke-ból semmi sem látszik, mégis frászt kapunk tőle

Valószínűleg egyetlen ember van a világon, akit nem tölt el azonnal mérhetetlen büszkeséggel, ha munkásságát Stephen Kingéhez hasonlítják: Joe Hill vagy anyakönyvi nevén Joseph Hillstrom King – az író fia. Nem kis teher lehet ugyanis az ember vállán, ha az apja a világ legismertebb horrorszerzője, ráadásul ő maga is ugyanezen a területen próbál érvényesülni. Hill nem híres vezetékneve árán akart felkúszni a toplistákra, így írói álnév alatt adta ki könyveit, amelyek így is szép sikereket arattak. Írásait – ha nem is olyan őrületes tempóban, mint Kingét – szorgalmasan filmesítik meg, ilyen volt például a Daniel Radcliffe-et felvonultató Szarvak, a sorozattá lett NOS4A2 vagy az apjával közösen írt A magas fűben. Most újabb írásának moziváltozata készült el a Blumhouse égisze alatt, Scott Derrickson egy alig huszonöt oldalas novellát választott, amit jó érzékkel dúsított fel egy több mint másfél órás történetté.

Derricksonnak már van múltja a Blumhouse-zal, sőt, Ethan Hawke-kal is: ő rendezte a 2012-es Sinistert, amelyben az egyik leggyakoribb horrorkliséből kiindulva – egy kiirtott család helyére költözik be egy másik – alkotott a műfaján belül kiemelkedően jó filmet. Bár ezt követően sem pártolt el a neki leginkább fekvő zsánertől, kis híján beszippantotta a Marvel: ő jegyezte a kifejezetten jól sikerült Doctor Strange első részét, és már a másodikba is belefogott volna, amikor – a hivatalos indoklás szerint kreatív nézetkülönbségek miatt – távozott a folytatástól. A közhelyes indoklás mögött azonban sokkal mélyebb indíttatás lapult: egy interjúban őszintén vallott róla, hogy lelkileg nem volt jól a Doctor Strange előkészítése alatt, akkor törtek elő legerősebben a gyerekkori traumái, amit többéves terápiával igyekezett helyretenni magában, tehát valójában mentális egészsége érdekében hagyta ott a gigaprodukciót.

A Fekete telefon megfilmesítésébe sem csak úgy mellesleg fogott bele, már a Doctor Strange előtt is közös szerelemprojekt volt ez számára C. Robert Cargill forgatókönyvíróval, akivel a Sinistert is jegyezte. A Marvel-intermezzo miatt arra kérte alkotótársát, halasszák kicsit a horrorfilmet, amelyet aztán végül a Doctor Strange folytatása helyett készíthetett el. Az sem véletlen, hogy a Fekete telefont eddigi karrierje legszemélyesebb filmjének nevezte, és a történet ismeretében ez nem is olyan meglepő.

A Fekete telefon alapötlete nem épp a legeredetibb sztori, sőt, mintha már a híres papa is írt volna kertvárosi gyerekeket tizedelő szadista gyilkosról. A hetvenes évek végén járunk, az utcáról sorra ragadják el a tinédzserhierarchia csúcsán álló fiúkat: a menő baseballsztárt, a bárkit péppé verő nagylegényt. Finney nem tartozik közéjük, a nála erősebbek rendre elverik, odahaza meg az őt és húgát egyedül nevelő, alkoholista apjával kell nap mint nap megküzdenie. Egy nap azonban mellette is megáll a fekete furgon, amiből fekete lufik és egy rém bizarr alak, a Portyázó bukkan elő, Finney pedig nem sokkal később egy mocskos pincében ébred. Ilyen helyzetben nyilván megörül az ember, ha felfedez egy telefont a szobában, akkor viszont már inkább a frász kerülgeti, amikor észreveszi, a készülék zsinórja el van vágva, és csak a túlvilágról fogad hívásokat.

Míg a rövid novellában az iskolai bántalmazás …read more


Source:: 24.hu

      

(Visited 1 times, 1 visits today)




Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!