Egy MTK-s naplója 1.: Így csináltuk meg a fideszes püspök csapatát

Ultra létemre tavaly szégyenteljesen keveset jártam MTK-ra, ezért elhatároztam, hogy idén naplót vezetek minden alkalomról, hogy az a kevés legalább többnek tűnjön.

Nyilván azt szeretem, ha mindig nyerünk, de nekem alapvetően nincs bajom az NB2-vel sem, főleg amióta az NB1 a NER báróinak pöcsmutogató fesztiváljává változott, ráadásul kiderült, hogy az Orbán-udvar főnemeseinek péniszét mégcsak nem is hazai gyémántok, hanem bálás dél-szlávok és akciós afrikaiak díszítik. De valójában azért szeretem az NB2-t, mert sokkal viccesebbek az ellenfelek – a csapatok és a szurkerek is – és sokkal menőbb helyekre lehet utazni.

De az idei első meccs nem ilyen kalandos fajta volt, hanem prózai hazai. A Szeged, vagyis a narancssárga reverendás Kiss-Rigó püspök csapata ellen. Akik tavaly NB2-es szinten egészen masszívak voltak, majdnem fel is jutottak, de zárás után elvitték a legjobbjaikat plusz a Mészáros diósgyőri strómanja suttyó módon elrabolta tőlük az edzőjüket, Vukmir mestert, menet közben, pár fordulóval a vége előtt, miközben mindikét csapat versenyben volt a feljutásért. A Felcsútgyőr hála istennek nem jutott fel így sem és idén is szopóval indított. Egy ilyen ocsmány húzás után a minumum, hogy két-három évet a másodosztályban szenvedjenek.

Bár a meccs ingyen volt, most se lehettünk többen 500-nál, miközben hivatalosan 2000 nézőt kamuztak be. Ja, az ingyenesség igazi oka persze nem a jófejség vagy a közönség visszacsábítása volt, hanem az, hogy jegyszolgáltatót váltott a klub és nem működik az új rendszer.

A meccs egy új edzővel és több új kulcsjátékossal felálló, csalódott MTK első másodosztályú meccséhez képest kifejezetten jó volt, de ezúttal szinte izgalmasabbak voltak a lelátó reakciói, mint ami a pályán történt.

Ambíciózusan kezdtünk, kompromisszummentes, bár akadozó támadójátékkal, a Szegednek momentuma sem volt az első félidő első felében. Mi bezzeg folyamatosan bejutottunk a 16-oson belülre is, csak az utolsó passzok és a lövések nem sikerültek.

Elképesztő volt közben azt hallani, hogy még a B1-es ultraszektorban is hányan kárognak már ekkor, ha jól értem, kábé az Illés-Halmai-Kenesei féle csapat játékát hiányolva. De minimum egy bundesligás középcsapat masszív, kiszámítható produkcióját számon kérve. Egy éppen kiesett, az újjáépítést csak most kezdő, látványosan igyekvő magyar csapattól. Miket mondhatnak vajon, akik nem szeretnek és ismernek minket?

Emiatt az ultráink egyik fele a meccs jelentős részében nem szurkolt hangosan, amivel végül azért nem volt baj, mert így legalább volt drámai íve az egésznek, miután egyre többen szivárogtak le hozzánk az éneklős szekcióba.

Aztán, talán úgy fél óra táján kicsit összeszedte magát a Szeged, de így is csak azért tudtak vezetést szerezni – a játék képére abszolúte rácáfolva – , mert Balázs csúnyán aláfutott a szögletnek és pont a kétméteres Temesvári érkezett. Balázs egyébként kicsit ijesztően kezdett a kapuban, amennyiben az érződött rajta, hogy majdnem annyira retteg, amikor megindult felé a Szeged, mint én. De …read more


Source:: 444.hu

      

(Visited 1 times, 1 visits today)




Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!