Lisa Law fényképészként örökítette meg a hatvanas évek ellenkulturális életét, de leginkább azzal írta be magát a hippimozgalom történetébe, hogy müzlit szerzett és szolgált fel az 1969-es Woodstocki Fesztivál több százezer résztvevőjének. Law élete legmeghatározóbb élményének nevezte Woodstockot és az ott tapasztalt szellemiséget, és természetesnek vette, hogy szervezőként vesz részt a harminc évvel későbbi újrázáson is. De amikor a Woodstock ‘99 második napján szembesült a rengeteg szeméttel, már tudta, hogy baj lesz, úgyhogy szemeteszsákokat kezdett osztogatni a tömegben. Csakhogy a fiatalok egyáltalán nem érezték, hogy a szemétszedés az ő dolguk lenne, és egyikük meg is mondta neki:
Én százötven dollárt fizettem ezért, hogy itt lehessek. Szedjétek össze ti!
Law ekkor már tudta, hogy ez egy egészen másfajta Woodstock, mint az eredeti. Szerencsére egy kamera megörökítette azt is, ahogy a fesztiválon arról beszél, talán ezek a gyerekek nem kaptak elég szeretetet, de nem tudja befejezni a mondatot, mert mögötte néhány „gyerek” heccből éppen felborít és szétszed egy dekorációs bódét. Ezek a részletek mutatják a legszebben a két Woodstock közötti különbséget a Teljes káosz: Woodstock ‘99 című dokumentumfilm-sorozatban.
A katasztrofálisan végződő Woodstock ‘99 fesztivál elég jól dokumentált esemény, nálunk is volt róla cikk a huszadik évfordulón, készült róla dokumentumfilm is korábban, de Jamie Crawford háromrészes sorozata még teljesebb képet mutat az egész történetről. A Teljes káoszban (Trainwreck) sikerült megszólaltatni a sztori összes fontosabb résztvevőjét, így még azokat is, akikre nem vet túl jó fényt a sorozat. A Woodstock ‘99 ugyanis nem valamiféle irányíthatatlan események vagy véletlenek összjátéka miatt fulladt káoszba, hanem utólag az a csoda, hogy nem lett a vége ennél is súlyosabb tömegkatasztrófa, mint ami végül történt.
Az 1999. július 25-27. között rendezett fesztivál három napját és előzményeit kronológiai sorrendben ismertető filmből a megszólalók révén rajzolódik ki a történet, és tulajdonképpen a Limp Bizkit frontembere, Fred Durst kivételével minden fontosabb résztvevő kamera elé is állt, legyen szó szervezőről, fellépőről, az eseményről tudósító újságíróról vagy éppen fesztiválvendégről. Beszél például Michael Lang, aki az eredeti Woodstock főszervezője is volt, és aki halálos betegen, három hónappal a halála előtt nyilatkozott a stábnak. De megszólal üzleti partnere, a rámenős koncertpromóter, John Scher, aki a maga mindent hárító és a felelősséget elkenő, cinikus nyilatkozatával a sorozat főgonosza.
Ahogy azt annak idején megírtuk, a fesztivál tényleg maga volt az Anti-Woodstock, kezdve a helyszínnel, egy használaton kívüli légibázissal: „a július közepi forróságban, egy olyan helyszínen (az eredeti Woodstocktól jó 160 kilométerre lévő Rome város mellett) tartották meg, amely gyakorlatilag egyetlen óriási betonplacc, és ahol a két színpad között majdnem két és fél kilométert (!) kellett caplatni, nem volt megoldva a megfelelő ivóvíz-ellátás. A helyzet annyira kritikus volt, hogy több mint hétszáz embert kezeltek kiszáradásos és napszúrásos tünetekkel, a fesztivál után több résztvevő is beperelte a rendezvényt veszélyeztetésért. Voltak ugyan vízcsapok, ám olyan kevés, hogy kilométeres sorokat kellett kiállni értük a napon, a büfékben pedig négy dollárért adtak egy palack vizet.” Ugyanezt a boltban 65 centért lehetett megkapni, csakhogy a belépéskor mindenkitől elvették a kintről hozott üvegeket.
Source:: 24.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!