Egy új kutatás szerint, amelyről a Science számolt be, egy apró genetikai változáshoz köthető az, hogy mi emberek és a legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok elveszítettük a farkunkat: a DNS-ünk egy kis szakasza egész egyszerűen új helyre ugrott, s ezzel megváltozott egyes, a gerinc fejlődésében kulcsfontosságú fehérjék kialakulása. Ez azonban azzal is együtt járt, hogy gyakoribbá váltak a gerinc fejlődését érintő születési rendellenességek, mint például a nyitott gerinc.
Az egyelőre csak preprintként közzé tett kutatást vezető Bo Xia genetikai evolúciót kutató fiatal szakember elmondta, hogy már gyerekkorában kíváncsi volt arra, miért nincs az embernek farka, majd néhány éve egy farokcsont-sérülés kapcsán ismét eszébe jutott a kérdés. Mivel számos főemlős genomját szekvenálták az elmúlt időszakban, nekiállt keresni azokat a farokfejlődést befolyásoló génváltozásokat, amelyek csak az emberszabásúakra jellemzőek. Talált is egy erősen gyanús helyet: a TBXT nevű génbe beépült egy olyan elem, amely az emberszabásúakban jelen van, ám hiányzik a többi főemlősből. Ezeket a genetikai régiókat az jellemzi, hogy képesek ide-oda vándorolni a genomban (ennek felfedezésért kapta az 1983-as orvosi Nobel-díjat Barbara McClintock 1951-ben publikált eredményei alapján), gyakran nevezik őket transzpozonoknak, közkeletűen pedig ugráló géneknek is. Felfedezésük után kiderült a fontosságuk is: számos evolúciós változás köthető hozzájuk, ha egy más helyre „ugrott” szakasz hatása pozitív, akkor rögzül is. Az emberszabásúak és a többi majom őse kb. 25 millió éve váltott külön fejlődési útra, így ennek a változásnak is valamikor ekkor kellett bekövetkeznie. Valószínű, hogy a farok elvesztésének kellett lennie valamilyen kézzel fogható haszna, például a járás válhatott könnyebbé így.
A mi esetünkben a kérdéses genetikai régió vizsgálatából és ezzel végzett kísérletekből kiderült, hogy miként is befolyásolja a farok fejlődését, s az is, hogy még valaminek közre kell játszania a felfedezett ugráló gén mellett abban, hogy teljesen eltűnjön az emberszabásúak farka. Az egerekkel végzett kísérletek azt is megmutatták, hogy e génugrást követően meglehetősen gyakorivá vált a neurális cső, a fejlődő gerincvelő rendellenessége. Ez olyan fejlődési rendellenességekhez vezet, mint a jól ismert nyitott gerinc, vagy az anenkefália, amelynek során a fej és az agy egyes részei nem alakulnak ki; ezek a rendellenességek az embernél is meglehetősen gyakoriak, kb. minden ezredik újszülött érintett.
A genetikai kérdésekben van még tisztázni való, például a nagy ritkán egy kis farokkal születő emberek génjeinek vizsgálata segíthet a válaszokat megtalálni. Emellett a fejlődési rendellenességek kialakulásában betöltött szerepet is alaposan fel kell még tárni.
The post A farok elvesztésének genetikai alapja first appeared on National Geographic.
…read more
Source:: National Geographich
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!