Jáj, istenem, örök atyám, mit látott a szememnek világa?
És mondd, Uram, megmarad-é mindezeknek utánna?
Fényes nagy Pest-Budában termett-e oly ügyes doktor,
ki visszaadná agysejtim, elveszvén, mit látott, attól?
Bár kedvem lenne elbeszélő költeményben megírni a kritikám teljes szövegét, de nem érünk rá viccelni, komoly dolgot kell felderítenünk, éspedig azt, hogy: miért? Értjük, persze, hogy történelmünk, irodalmunk nagyjainak megidézésével egy pillanatra dicsőségesnek érezhetik magukat a honpolgárok ebben a nyomor szélére táncoltatott országban, gyártani kell hát ezeket szakmányba’. Értjük, persze, hogy a Most vagy soha nem lesz kész időben, aztán valamit csak fel kell mutatni a Petőfi-bicentenáriumra. De hogy a magyar kultúra napját, a Himnusz és Cseh Tamás születésnapját miért kellett épp A helység kalapácsa újraértelmezésével beárnyékolni – ez a kérdés nem hagyja nyugodni az embert.
Amint érvényes az a sokszor előkerülő kérdés is, hogyhogy nem tűnt fel a népes és szaktudással rendelkező alkotógárdában senkinek, hogy mit készülnek épp kiadni a kezükből? Vagy, ha feltűnt, miért nem szóltak?
- Miért van a falubeli templom kilométerekre a falutól?
- Miért kezd égni a tűz a kép keretéül szolgáló pergamen szélein az események egy pontján, majd miért nem lesz ennek tulajdonképpeni következménye?
- És hogy kicsit kinyissuk a témát: miért ül rá a NER az 1848-as szimbólumaink közül immár a másodikra, a kokárda után Petőfi Sándor személyére is?
Megannyi kérdés, amelyekre nem remélhetünk választ – de ne is siessünk ennyire előre. Lássuk, miből dolgozik A helység kalapácsa ezen legújabb feldolgozása.
Petőfi alapműve azt a hétköznapi eseményt emeli hőskölteménnyé, amikor egy faluban kocsmai verekedés tör ki. A szóban forgó falu kovácsa, Szélestenyerű Fejenagy (Pindroch Csaba) kezdi a verekedést, de az már kálváriájának egy sokadik állomása. Vesszőfutása azzal indul, hogy elalszik a misén, és mire felébred, addigra a gyülekezet már elvonult a dolgára – főként a helyi kocsmába – őrá meg rázárták az Isten házát. Miután furfanggal, gondos tervezéssel – nem, nem azzal – kijut a templomból, a kocsmába siet maga is, ahol azt találja, hogy épp szerelmének, a kocsmáros Szerelmetes Erzsóknak (Györgyi Anna) csapja a szelet a falusi kántor (Cserna Antal) simlis barátja, Harangláb (Szervét Tibor) biztatására. Fejenagy ököllel gondolja elrendezni a nézeteltérést, amiből aztán igazi tömegverekedés lesz, amit végül a falu bírójának (Hunyadkürty István), no meg a kántor nejének – egy talpig Tóth Gabi-jelmezbe öltözött, vasfogú ősasszonynak, szegény Gubás Gabi alakításában – kell elrendeznie.
Petőfi elbeszélő költeménye mai füllel kissé porosnak hangozhat ugyan, de csak ha nem figyelünk eléggé: a vájt fülű olvasónak hamar szemet szúr az a metsző, fojtott gúny, ami a szöveget áthatja. Petőfit egyszerű rímei miatt szokás együgyűnek hinni, de a helyzet nem is állhatna messzebb a valóságtól, ő ugyanis olyan éleslátással és olyan átgondolt képekkel dolgozott, ahogy csak a legnagyobb költőink, az epés humorral pedig éppenséggel jobban bánt a legtöbbjüknél, és minthogy tökélyre fejlesztette a gonoszkodás cirkalmas udvariasságba csomagolását, úgy tudott szövegeivel odaszúrni, hogy mire az áldozatnak feltűnt a találat, már kínos lett volna lereagálni azt. Ezen képességét alighanem A helység kalapácsában járatta csúcsra, melyben úgy osztotta ki minden irányban pofonjait, amint azt egy másik évszázadban és néhány országgal …read more
Source:: 24.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!