Egy romániai magyarlakta faluban járunk, ez a helyszíne a Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál „Légy bátor” kategóriájában bemutatott Túl közelnek. A két gyerekét egyedül nevelő Andrea – aki nem mellesleg színésznő – nincs beágyazódva a közösségbe, megtudjuk, hogy szülei már nem élnek, támogató háttere nem sok, a küzdelmei pedig nagyon hasonlóak ahhoz, amivel az egyedülálló, tinilányt nevelő vidéki anyák kardoznak. Az ő csomagjukban van viszont még valami, amitől nem hétköznapi a helyzetük: Andrea volt élettársa, a falu református lelkészének fia rendszeresen molesztálta Andrea lányát, Pirkót.
Az anyának óriási szerepe volt abban, hogy az erőszakos, pedofil férfi ellen fellépett az igazságszolgáltatás – egy olyan országban, amely toplistás a kiskorúak sérelmére elkövetett abúzusban, ahol csak tavaly vezették be a bántalmazott gyerekeknek szóló segélyvonalat, szó szerint Andreáék avatták fel a gyerekbarát kihallgatószobákat, és ahol a Túl közel az első egész estés dokumentumfilm a témában.
Az óriási látencia miatt nincsenek statisztikák arról, hány gyereket molesztálnak a saját családjában, de Szlankó Viola, az UNICEF gyermekjogi munkatársa szerint a bántalmazásos esetek 80 százalékában a családból kerül ki az elkövető. Vagyis kerülne, ha a családi élet négy fal között zajló természete és a családtagokhoz való lojalitás miatt nem lenne elképesztően nehéz kideríteni őket.
Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet: tíz feljelentésre csak egy vádemelés jut. Hosszan lehetne fejtegetni ennek a miértjeit, a film viszont nem ezért készült. Hanem azért, hogy feltegye a kérdést, miért az a bántalmazás pszichológiája, hogy sosem az áldozat, hanem az elkövető – ahogy a film rendezője, Püsök Botond fogalmazott, „az erősebb” – oldalára állunk, és hogyan mondjunk el egy történetet,
amiről mindenki azt hiszi, hogy nagyon távoli, mégis „túl közel” van ahhoz, hogy legyen bátorságunk beszélni róla.
„Biztonságérzet? Az nincs!”
A Túl közel forgatásának idejére Andrea volt élettársa éppen szabadult a börtönből. Jó magaviselet miatt nagyjából három év után kijöhetett az eredetileg kiszabott öt év, egy hónap és tíz nap helyett – ami a jogvédők szerint Romániában egyébként „világbajnok” ítéletnek számít. Mintha mi sem történt volna, sms-ben boldog nőnapot kíván, el-elbiciklizik az egykori közös otthonuk előtt, és ügyvéddel harcol a kisebbik gyerek, Bogyó felügyeleti jogáért. Nyugodtabban járkál a faluban, mint anya és lánya, akik számára minden átminősült: nekik nem maradt más eszközük, mint a biztonsági kamera, amit az udvarba telepítenek, a triggerek és flashbackek, na meg az egy helyben toporgás és a stigma, ami ott ül a hétköznapi életük szinte minden sarkában.
Túl közel vannak a gyógyuláshoz, de mégis túl távol és egyedül ahhoz, hogy egyről a kettőre léphessenek. Legalábbis addig, amíg Andrea végül úgy dönt, eladja a félkész, romos házat, és a megszokott környezetükből kiszakadva megpróbál mindent maguk mögött hagyni. Ez a költözés – mint első lépés – a film egyik vezérfonala, és a megjelenés feltétele is …read more
Source:: 444.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!