- Európai kutatások szerint minden második nő volt már kéretlen szexuális közeledés áldozata, a nők nyolcvan százalékát éjjel, tömegközlekedési eszközökön is zaklatták. Fontos, hogy felkészültek legyünk, de a probléma rendszerszintű kezelése nem valósulhat meg intézményes és állami lépések nélkül.
- Ha a kormány ratifikálná az Isztambuli Egyezményt, vagy eltörölné a „gyermekvédelmiként” emlegetett propagandatörvényt, az egy sor jobb intézkedést jelentene a nők biztonságáért: büntethetővé tenné az elkövetőket, védené az áldozatokat, segítene, hogy tudatosabbak legyünk.
- Ez a „Zaklatás nem tánc” cikksorozatunk negyedik része, amelyben az intézményes megoldásokkal és lehetőségekkel foglalkozunk.
Cikksorozatban foglalkozunk a nőket szórakozóhelyeken érő zaklatásokkal, feltérképezve nemcsak a zaklatás természetét, de a lehetséges megoldásokat is, miközben szeretnénk segíteni azoknak a lányoknak, akik nem tudják, mit tegyenek ezekben a helyzetekben.
A sorozat nulladik részében egy workshopról írtunk, ahol a budapesti éjszakai élet néhány képviselője – a Gólya, az Auróra és a Fekete Zaj vezetői – azt vitatták meg, mi a szórakozóhelyek felelőssége a nők elleni zaklatásban, és hogyan tudnak házon belül hatékonyan fellépni ellene. Az első részben olyan történeteket mutattunk be, amelyeket nők éltek és élnek át, amikor bulizni mennek. Elmondásuk szerint mindannyian rendszeresen kapnak kéretlen megjegyzéseket a külsejükre, az italuk szem elől tévesztése állandó szorongást okoz, de nem ismeretlen számukra a tánc közbeni dörgölőzés, alányúlás és a sötét utcán való félelem sem.
A második részben azzal foglalkoztunk, hogy mi az a társadalmi környezet, és mik azok a tévhitek, amelyek oda vezetnek, hogy bizonyos férfiak felhatalmazva érzik magukat, hogy zaklassák a bulizó nőket. A sorozat harmadik cikkében pszichológussal beszélgettünk arról, hogy miért érzünk félelmet, amikor valaki kéretlenül hozzánk ér egy szórakozóhelyen, vagy utánunk üvölt az utcán, és az is kiderült, hogy a leblokkolás teljesen általános stratégia, amit az állatvilágból hozunk.
Van jogunk védekezni, de nem a mi dolgunk
„A zaklatás rendszeres vagy tartós »háborgatást« jelent, vagyis időben elhúzódó és nem feltétlenül szexuális jellegű, de ha valakit egyszeri alkalommal szexuálisan zaklatnak, szeméremsértés miatt tehet feljelentést” – magyarázza Csernus Fanni, az Amnesty International munkatársa, majd hozzáteszi: európai kutatások szerint körülbelül
minden második nő tapasztalt már az élete során szexuális zaklatást, és ez a szám valószínűleg sokkal magasabb a valóságban. A jogvédő szerint nemcsak az egyéni trauma és félelem, hanem az igazságszolgáltatást és a társadalmunkat átszövő áldozathibáztatás is vezet ahhoz, hogy sok esetet soha nem jelentenek be: egy uniós felmérés szerint 96 százalékban még a szeméremsértés legsúlyosabb formáit – például a szexuális erőszakot – sem jelentik a rendőrségnek.
Amikor arról kérdezem, mik az önvédelem legális keretei, Csernus azt mondja, bár a jog szerint önmagában nem büntetendő, ha elhárítunk egy ellenünk irányuló támadást, az elkövetőkkel és az állami intézmények hiányosságaival szemben az áldozatoknak nincs felelősségük. A védelem nem az ő feladatuk lenne, hanem az államé. Ha a kormány elutasítás helyett ratifikálná az Isztambuli Egyezményt, vagy eltörölné …read more
Source:: 444.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!