Batthyány Lajos grófot kétségkívül komoly tisztelet övezi a mai magyar közvéleményben, bármelyikünk szemrebbenés nélkül idézi az iskolai ünnepélyek alapján, hogy ő az első felelős miniszterelnök, a szabadság mártírja. A legtöbben viszont bajban lennénk, ha ennél mélyebb tudásról kellene számot adni, ha valaki rákérdezne: rendben, de ezen túl ki is volt Batthyány Lajos? Valószínűleg nem csak a mi hibánk. A reformkor Széchenyiről és Kossuthról, 1848 forradalma a kokárdáról, a múzeumkertről és persze Petőfiről, a szabadságharc pedig Kossuthról és ma már talán Görgeiről szól. Dicső csatákról, összefogásról, majd tragikus végkifejletről – október 6-án, az aradi mártírok mellett szintén „elsikkad” Batthyány annyival, hogy őt is kivégezték ezen a napon.
A történettudománynak is voltak komoly adósságai. Amikor már lehetett róla beszélni, mártíromságát állították a középpontba, 1945 után pedig származása okán éppen csak megtűrték a nevét a forradalom lapjain. Mostanra sokat javult ugyan a helyzet, a történészek elvégezték a munka dandárját, de ne legyenek kétségeink: évtizedek kérdése, mire a tudományos kutatások eredményei „leszivárognak” a közös történeti tudatba.
Ki volt Batthyány Lajos? Az a miniszterelnök, aki a magyar történelemben először nem az uralkodó, hanem a nemzet akaratából végezte a munkáját, és a hazának, egész pontosan az országgyűlésnek tartozott érte elszámolással. Az a kormányfő, aki a halált is vállalta a szabad, polgári Magyarországért, nem is akárhogy: megsebezte a nyakát, hogy ne tudják felakasztani, mint egy köztörvényes bűnözőt, majd maga adta ki a tűzparancsot a kivégzőosztagnak. Ezt jelenti az iskolai ünnepélyekről idézett néhány szó, amiért őszintén tiszteljük, de amiből megismerni nem lehet őt.
2023. március 17-én lesz 175 éve, hogy Batthyány Lajos megkapta a miniszterelnöki kinevezést. A 24.hu-n Dr. Melkovics Tamás történész, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója segítségével sorozatot indítunk Batthyány életének bemutatására. Az első részben a kezdeti évekről lesz szó,
„Ne bolondozzon!” – közéleti nihil Magyarországon
Batthyány Lajos 32 esztendősen, a teljes politikai ismeretlenségből bukkant fel az 1839–40-es országgyűlés főrendiházában, és ezzel egy csapásra a történelem nagyszínpadára lépett – a közvélemény korábban legfeljebb egyes pletykák miatt találkozhatott az ifjú gróf nevével. Annyiban igaz ez az utókorra is, hogy nem írt naplót, nem jegyezte/jegyezhette papírra visszaemlékezéseit, leveleit sem rendezte, így gyermek- és ifjúkoráról csupán minimális információkkal rendelkezünk.
Születésekor, 1807. február 10-én a kontinens hadakozott, a francia forradalom után Európa a napóleoni háborúkat vívta. Ezek lezárása, 1815 után hosszú időre háttérbe szorultak a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméi, a győztesek által létrehozott szent szövetségi rendszer az abszolút monarchiák megerősödését hozta, aktívan lépett fel mindenfajta átalakulást sürgető, forradalmi kezdeményezéssel szemben. Magyarországot mindez kevéssé érintette azon szomorú okból, hogy az abszolutista elnyomás itthon már előbb megkezdődött.
Az 1790-es évek legelején kibontakozó szellemi pezsgést és reformhajlandóságot a magyar jakobinus mozgalom felszámolásával, Martinovics Ignác és társai kivégzésével törte le végleg I. Ferenc császár. A merev, abszolutista berendezkedést erős cenzúra, a felvilágosult …read more
Source:: 24.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!