Folyton újraírja az egyszemélyes előadóestjeit, és a címen is változtat. A mostani műsorának régebben Mocskos világ (The Filthy World), majd Álnegatív (False Negative) volt a címe. Most az, hogy A világ vége (The End of the World). Hogyan tükrözik a címek azt, hogy mit változtat a műsorban?
Teljesen újra szoktam írni az egész előadást. Két rendszeres műsorról van szó, mert van egy karácsonyi estem is, amivel az ünnepek környékén turnézom. Arra sokan visszajárnak, és nyilván nem akarják kétszer látni ugyanazt a programot. De azért is muszáj változtatnom, mert ezek a monológok leginkább arról szólnak, ami éppen történik velünk a világban. Szeretnék minél frissebb lenni, akár olyasmiről is beszélni, ami aznap reggel történt. Az Álnegatív szorosan kapcsolódott a koronavírus-járványhoz, ami viszont ma már a kutyát sem érdekli. A világ vége abból az elkeseredésből indul ki, hogy a világ alapvetően el lett cseszve, de végül őrülten optimista hangulatba hozom a közönséget, és elhitetem mindenkivel, hogy jóra fordulnak a dolgok. Újdonság lesz.
Ez egy kilencven perces monológ…
Hetven perces, húsz percet hagyok a közönség kérdéseire! De a hetven is sok, mert megtanulom az egészet, nem papírból olvasom.
Hogyan készül rá?
Leírok mindent. Rajtam kívül el sem tudja olvasni más a szöveget, mert kézzel írok. Van hosszabb, közepes és rövid változatom, történetenként vagy jelenetenként különböző alternatív lehetőségekkel. A kulcsszavakat táblákra írom, azokra néha rápillantok. De az olvasószemüvegemet nem viszem fel a színpadra, és a jegyzeteimet sem. Régen megtanultam, hogy akinél ott a jegyzet, használni is fogja, az pedig a műsor halála. Tanuld meg a szövegedet, öreg!
Hosszú és változatos pályát futott be, különböző művészeti ágakban próbálta ki magát, de elsősorban íróként szokta magát meghatározni.
Írni szoktam a legtöbbet. Sosem rendeztem olyan filmet, amit nem én írtam, és sosem léptem fel olyan előadóesttel, amit nem én írtam. A könyveimet sem szellemírók írták.
Mindig is készen állt arra, hogy elő is adja, amit írt?
Szerintem ennek a hátterében az áll, hogy fiatalon bábművészként léptem fel gyerekek születésnapi ünnepségein. A koronavírus-járvány alatt nem léphettem fel, de aztán egy hatalmas, szabadtéri stadionban tértem vissza a színpadra a coloradói Red Rocksban. Nem én voltam a fő műsorszám, hanem egy meleg countryénekes, de nekem kellett felkonferálnom őt, és mindenféle, a country műfajhoz kapcsolódó történeteket meséltem. Akkor arra gondoltam, basszus, mennyire hiányzott ez nekem! És bevillant a bábos múltam.
Bevillant, amikor a műsor végén előjöttem a függöny mögül, hogy személyesen is köszönjek a gyerekeknek, közülük pedig néhányan sírva menekültek az anyukájukhoz. Most is nagyjából ezt csinálom.
Később sem érezte úgy, hogy szívesebben maradna a függöny mögött, hadd adják csak elő mások, amit írt?
Soha. Amikor megcsináltuk a Multiple Maniacs című filmünket a hatvanas évek végén, főiskolákon, kollégiumokban kezdtük el vetíteni, ahol előtte biztosan nem láttak ilyesmit. A főszereplővel, Divine-nal együtt utaztattuk a filmet, és felléptünk a vetítés előtt vagy után. Ezek a fellépéseink egyre hosszabbra nyúltak, egyre színházszerűbbek lettek. Sokat merítettek a klasszikus vaudeville hagyományából, amit Divine-nal jól ismertünk. Felléptettünk egy álrendőrt, aki fojtogatni kezdett valakit – ilyenek. Szóval eredetileg a filmjeimet reklámozandó léptem fel, és …read more
Source:: 24.hu
Dancing with the Stars első élő show szeptember 25-én!